Tizennyolcadik hét - péntek

[Hétpróba Székelyhidi Zsolttal]

Csokireggel, pálinkapéntek


Tegnap elpilledtem már kilenckor. Nem vagyok hozzászokva az alváshoz, éjjel fél kettőkor zavaros hajnalérzéssel ugrottam a matracról, vízért botorkáltam nedves szemekkel, majd visszazuhantam. Talán az egészestés ventillátorzúgás, gondoltam utólag, vagy inkább a kompjútervillogás, ami diszkót hazudott a sötétszobából – talán a 27,6 fok, amihez, az alváson túl, szintén nehéz alkalmazkodni.

Reggel, mindennek ellenére, mint aki kialudta magát, bringáztam a tűző vakvilágban, és a jóleső szellő, meg a 27,6 fok ellenére is kimelegedve érkeztem a stúdióba. Virág csini csokitortakarikája fogadott a kerekasztalon remek napindítóként, és persze reggeli helyett. A háromszögletű szeletke elfogyasztása után csodás gondolatnak tűnt a mindjárt péntek! felkiáltás Zolkó szájából. Valóban, este már péntek, ugye, mi munka utántól számoljuk a hétvégét...

A pihenést még megelőzi a könnyű déli kajaszó, az ebédre figyelmeztető takarítónéni vödörrel és felmosnivalónak néző szemekkel – menni kell enni. A péntekelő könnyeden telik így, még a kivitelre összerakott Fa karácsonyi dobozok színorgiája sem tűnik túl visszásnak ebben a légjavított munkatérben, pláne, ha hozzászámoljuk, hogy félreutalásomat visszaszolgáltatta reggelre a bank. Teljen a pénz, fogyjon az idő – ez lesz a ma estének a jelmondata (kinek kinek fordítva is működhet). Laci bácsi finom ételkülönlegességgel lepett meg ezúttal is, a mikró felfűtött, kész. Hamm!

Este Toxiq barátom szülinapja – az ünnepi helyszín a Hivatal bár, majd az Ellátó kert a Kazinczy utcában remek mexikói ételekkel és könnyű zenékkel. A mulatáshoz elengedhetetlennek ítélt pálinkavarázst igyekeztem én biztosítani, a többi pedig – természetesen – jött-ment magától.

1 megjegyzés:

  1. Igen, az a csokis biosüti nagyon kellemes meglepetés volt reggel.
    Szeretem a leányok kísérletező kedvét a konyhában (is).

    VálaszTörlés