[Hétpróba Székelyhidi Zsolttal]
Európakávé, japán kardél
Nézem a bartók+európa kötetet, sorban a 63. példányt, délelőtt, alvásból kelve. A spanyolnátha nyit, tízedik a mégse légyott, közben – stílusszerűen vály sándor zongorázik a nyári számból. Pihenőt tartok, kis irodalomzuhanyt veszek, készülök velencére a pancsoló kislányokhoz, állítólag nagy a hőség, itt benn a ventilátor tart hűvösön, a gondolataim ennek megfelelően cirkulálnak, (hiper)ventilálnak. Jönnek értem, na de még nincs dél…
Persze a dél elmúlt, közben kiderült, nincs fürdő, mindenki fáradtan piheg, lehúzott redőnyök, maximum egy kád langyos víz és a belecsobogó hangok. A dolan és a cadilac című stephen king-adaptáció megnézése után kedvet kapok a muzsikáláshoz. A roland grooveboxszal ügyködöm, addig csavarok az effekteken, amíg elég torz nem lesz a dobolás. Két-három szólam még a szintiken és kész – félúton azonban elfogy a szufla, a felénél, gondolom, befejezem este vagy máskor. Esetleg utólag meghallgatva késznek nyilvánítom (elvégre alkotói szabadság van, mióta a rögtönzést feltalálták).
Délután kilépek a forróságba, az ellátókertben iszom két szódát és kávét slow-val, tervezgetjük közben a tengeri kajakozásunkat. Hétfőn kéredzkednem kell, ha még nem késő, a hónap végén indulás az adriára, vis szigetéhez. A nyár a vízben az igazi, a többi évszakban kicsit fölötte érdemes maradni, például egy tat erre tökéletesen alkalmas. A forróság lekötelez, mozdulatlan igyekszem maradni, a szájmozgás és a kortyolás bőven elég az önkifejezésre. Hamar befejezem a napot, gondolom, újranézést tervezek, kurosawa hét szamurája, de előbb cronenberg spider (pók) című mikrodrámája ralph fiennesszel, ha már zsenialitás. Talán hajnalra a napnak is vége lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése