[A létezővé lett múlt lapjai]
[4]
Volt egy csúcspont, nehéz megtalálni, talán amikor már égett a tűz, fölötte a bogrács, és amikor már mind végigkóstoltuk a fügepálinkát, talán akkor. Gyakran ücsörgök itt magányos éjszakákon ebben a kertben, nagy akkor itt a csend, és gyakran elképzeltem ezt, hogy milyen vidám lenne itt sokakkal. Ma lett így először, amióta M. városába rendelt a sors, hogy összegyűltünk szinte hiánytalanul, halászlét főztünk, és szerettük ezt, mindenkin látszott. De valahogy aztán szétcsúszott, szóval azért a katarzis elmaradt. Pedig kellett volna ahhoz, hogy sürgessük a hasonló alkalmakat. A halászléra hármast adtam, de nem árultam el a többieknek, lehetett volna egy kicsit sűrűbb, az értékelésben így is sokat jelentett az, hogy mi készítettük.
Mikor kicsi voltam és néztem egy ilyen tüzet, azon gondolkoztam, hogy lehetne konzerválni
VálaszTörlésa színt meg a fényt, ami belülről világít a fahasábokból és most jövök rá, hogy nem is a szín a lényeg, amit ott konzerválni akartam én, hanem egy érzet, ami most itt van ebben a három képben fekete fehérben.