Huszonnyolcadik hét - péntek


[A létezővé lett múlt lapjai]


Micsoda ölre menő viták... És bizonyságul hívhattam a napló feljegyzéseit, hogy igazolhassam a történtek valós verzióját. De egy ideje már egészen világos számomra, hogy mindez nem számít, hiszen csakis az emlékezet őrizte személyes valóságok a létezők.


[5]
Két napja még hősködtem, de mára olyan sűrű a szürkeség, ami már legyőzhetetlen. Szakad az eső, mindenhova elkísér, az állomás felé siettemben bőrig ázom. És ma másnap is volt, váratlanul tört rám, az előző esti vígasság nem indokolja. A szürkeséget fokozandó hírek érkeznek, úgy tűnik, tegnap akaratlanul is halotti tort ültünk. Szétkergetnek, széjjeleresztenek minket... Otthon azonnal forró fürdő, N. melengető kacagása. Sok-sok hete nem voltunk már kettesben, vártuk nagyon, rosszalkodunk, német kamaszfilmeken nevetünk a késő éjszakában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése