[A létezővé lett múlt lapjai]
Egy ideje már foglalkoztat, hogy mi lesz a sorsa a szépen gyarapodó kis noteszeknek. De talán jobb ezt nem végiggondolni. Attól tartok, befolyásolná az elszántságomat. És akkor a holnapi lenne az utolsó feljegyzés.
[6]
Fél tízkor ébredünk; de régóta szerettünk volna egy ilyen napot! Hatalmas csend vesz körül minket, próbálom lefotózni, de a hálóját szövő pók, mire odaérnék a gépemmel, elbújik. Csak épp a piacra szaladunk le, méz és friss tojás, útközben a szakadó eső elől a könyvtárba menekülünk. Az eső délután enyhül, egy rövid séta, el a moziig, aztán vissza a Duna-parton, a kedvenc kávézónkban a kedvenc kávéinkat kérjük, karibi és azték. Elvesztett bronzmeccs a szerbekkel szemben, szilvássüti-sütés, egy izgalmas film az örök kedvenc Harrison Forddal. Egy csendes, imádnivaló nap kettesben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése