Huszonnyolcadik hét - vasárnap


[A létezővé lett múlt lapjai]

A teljes intimitás. Ez nélkülözhetetlen. És a teljes őszinteség – ami persze csak vágy, elérhetetlen, önmagammal szemben is. De e kettő nélkül nem működik. Így aztán minden közösségi megosztás eleve zsákutca, szerepjáték. Úgyhogy vissza a kis, fekete bőrkötéses noteszhez. Nap nap után...


[1]

Vásározunk, sokadik vasárnapunk telik így, és végre kisütött a nap, egy hét után nagyon lehet örülni neki. Gozsdu-udvar, megőrzött képek arról a régiről, szerettem idejárni, és most a sors úgy alakítja, hogy ebbe a kicsit lélektelenül felújítottba járok hétről hétre. Vidám, szeretem, és azt is, hogy így is részese lehetek N. életének. A körúti kis boltot is csinosítjuk, igazi designüzlet kezd lenni belőle, ikeakör a beszerzésekért. Estére visszakapjuk a lányokat, jó látni, hogy nincs már szükségük az átzsilipelésre, egyre jobban értik a világot maguk körül. Este azért kis feszültség közöttük, nem halogatható a különszoba, és jöhetnek a teknősök is. A hét utolsó másfél órája még előttem áll, de erről már nem születik feljegyzés.

1 megjegyzés:

  1. Szabad tudni mi eza (két?) kis bolt, ami összefüggésben van a designnel?

    VálaszTörlés