[A létezővé lett múlt lapjai]
Magánszertartás – az emlékekkel, hangulatokkal, szavakkal babrálás öröme. És néha, nagy ritkán beleolvasva egy távoli nap történéseibe, a rácsodálkozó újraélés. Ilyenkor, egy pillanatra, igazolódik a múlt valósága.
[3]
Ma a szürkeség kísér, mindenhol és mindenhova, és az egyetlen kiút, ha bebizonyítom, hogy ez is csak egy szín a sok más szín mellett. Sikerül. Reggel még az előző nap bonyodalmainak hosszadalmas bogozása Natival... Energiák születnek, ő inspirál, bizonyítani, neki is, magamnak is. Egy szürreális jelenet, a valószerűtlenségig idióta ügyintéző a bankban, súlyos pénzek múlnak az ilyen helyzeteken – szökik fel az adrenalin, szemtől szemben a szélmalommal, diadalittas a győzelmes kivonulás. Lazításképp Unicum a Tervpresszóban – aztán séta fel a várba, K. P. szülinapja. Előadást tart, egy kitartott kétórás mondat, élvezhetetlen – de egy kis ízelítő az itteni világomból. Oda a táncos buli reménye, megszökünk, most inkább kettesben jó nekünk.
Aszfalt megint, de ezúttal galamb nélkül, valahol a határon; ott túl már a sárgák földje kezdődik; átlépni tilos.
VálaszTörlés...tetszenek a fotók!... és most már 'színes' is van köztük. :-)
VálaszTörlés