[Lakótelepi kiskertek]
A szomszédos Püspökmajor lakótelep, sokkal inkább lakópark, mint sok most épült társa. Az évtizedek alatt ligetté sűrűsödő facsoportok a négyemeletes épületek fölé magasodnak és a viszonylag szellősen elhelyezett tömbök közti zöld felület dominánsabb a házgyári szürkénél. Még csak nem is elhanyagolt, közmunkások tartják rendben a gyepet, metszik a sövényeket. De ha hátrakerülünk, a háztömbök takarásában titkos kerteket találunk. Az illegálisan létesített, merthogy közös területből kihasított, apró magánbirtokok létezése felett szemet hunynak az egyébként éber közterületesek. Sok közülük évtizedes múltra tekint vissza, itt voltak már akkor is, amikor a szomszédos gimiből ideszöktünk a lyukasóra alatt.
A park többi részétől, többnyire jelzésszerű kerítéssel elkülönített zárt kertek között vannak szabályos szerkezetű, virágágyásokból kialakított, kispolgári díszkertecskék, melyeket kertésze leginkább felülnézetre komponál, minthogy pusztán az ablakokból nyílik rálátás, közvetlen kertkapcsolat itt még a földszinten sem jön szóba.
Vannak olyanok is, akik a „telekhez” hasonlóan a zsigeri föld-kert utáni vágy megtestesüléseként igyekeznek a rendelkezésre álló pár négyzetméterbe sűríteni mindazt, ami számukra a földi paradicsomot jelenti: a saját termést hozó veteményt, rózsakertet, madáritatót, nyugágyat és szabad levegőn nyaraló szobanövényeket. Mindehhez jó magyar szokás szerint minden lehetséges anyagot és tárgyat felhasználva, egy végtelenül zsúfolt és eklektikus, de bumfordiságában is megható, sőt meghitt menedéket teremtenek a lakótelep közös, ám személytelen terében.
És élnek köztünk olyanok, akik ha nem is tudatosan, mégis a korszellemnek megfelelően kertészkednek, amikor felesleges növényeiket környezettudatos módon, újrahasznosított műanyagvödrökbe telepítve a köz javára fordítják, egyedi hangulatot kölcsönözve az egyen lépcsőháznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése