[Kertek útközben]
Minden utazásban úton lenni a legjobb. Mert a bepakolás az rémálom, a megérkezés meg már más izgalmakkal jár. De úton lenni az maga a szabadság. Nem én vezetek, hát ráérek olvasni, aludni és nézelődni. Beszélgetünk is persze, de legjobb csak bámulni kifelé az ablakon. Nagyon szeretem a kisebb településeket, a falvak valahogy rendben vannak. Sosem unom meg az előkerteket például. Ahogy elsuhanunk a sátortetős egyen kockaházak vagy régi tornácos parasztházak mellett, az épp csak egy pillanat, mégis sok ilyen képet őrzök magamban. Az udvarok barátságos rendetlensége, a díszkertek virágözöne, az üveges verandák, szőlőlugasok és kiteregetett ruhák látványa mosódik össze. Mindig érdekelt és egyszer majd utána is járok, hogyan változott meg a falusi házak virágos díszkertjének növényösszetétele. A parasztportákon évszázadokkal ezelőtt is ültettek rózsát, liliomot, szarkalábat, török szegfűt, margarétát és virágos fűszernövényeket: körömvirágot, levendulát és rozmaringot bizonyosan. Múlt századi jellegzetesség a ház előkertjét beárnyékoló két fenyőfa, alatta jukka, rózsatövek és árnyékliliomok. Meg a nyírott puszpángsövény. Érdekes azonban, miként gyűrűzött be a falvakba is a tujaőrület vagy a látványos évelők, a mediterrán dézsás növények divatja. Ilyenkor ősszel azért visszafogottabb a látvány, az utolsó rózsák mellett a krizantémok és őszirózsák uralják az út menti kerteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése