A gyerekkorban készített fotóról mindenkinek Lartigue jut eszébe. Minden fotótörténetben benne van, hány évesen kapott kamerát, hogyan rögzítette a mindennapokat, a gyorsulást, a repülést. Vele kapcsolatban az a nagy kérdés, hogy gyermekkori munkásságát mennyiben tekinthetjük mérföldkőnek a fotográfia nagy történetében vagy mennyiben inkább egy tökéletes technikával felszerelt amatőr csodálatos kísérletezésének. Lartigue később is nagyon tudott fotózni, és róla is készült jó kép, Bill Jay kattintotta el Londonban, éppen 1971-ben, amikor az én legjobb felvételem készült. A kép hátterében egy furcsán mintázott-erezett fal látható, rajta csak egy pár kesztyű lóg. Valószínűleg nincs különösebb jelentése, de most már örökre ott van.
Lartigue-nak tízéves korában már sztereoszkópikus kamerája volt. Apámnak egy Zorkij gépe volt (talán egy Zorkij 4), azzal készítettem életem legjobb képét is. Jó gép volt; a Zorkij első verziói még közvetlenül a Leicára épültek. Tulajdonképpen most is megvan, de amióta apám elvesztette a látását, nem került elő.
Jóska, nem tudom milyen lehet életed legjobb felvétele (remélem, ez nem marad örökre így), de ennél a mai sorozatnál aligha lehet szebb, tökéletesebb.
VálaszTörlésErvin