Harmincnegyedik hét - csütörtök


[A Mérleg jegyében]

„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” (Weöres Sándor)


Az egyiptomiak már legalább négyezer éve ábrázolják a lelkek mérlegen történő megmérését, hitviláguk szerint Hórusz, Anubisz, Thot eldöntik, hogy a lélek teljes szabadságot élvezve bejárhatja-e a földet, az alvilágot, beszállhat-e Ré bárkájába, vagy bűnei miatt a Duatban (Tűztó, Zsarátmező) kell maradnia. Az Ószövetségben a babiloni Baltazár király lelke mérettetik meg. A Biblia sehol sem említi Mihály arkangyalt, mint a lelkek mérlegen történő megmérőjét, ám a 2. században Egyiptomban keletkezett zsidókeresztény apokrif iratban, az Ábrahám testamentumában már megtalálható a mérleg. A keresztények először a bizánci művészetben ábrázolták a lélek megmérettetését Isten képviselőjének és oltalmazójának, Mihálynak a mérlegén. (A késő bizánci ikonok közül egyik kedvencem Pisában látható a Museo Civicóban). A nyugati egyházban a 7. század óta szeptember 29-e Szent Mihály ünnepe, ez a római Szent Mihály-bazilika szentelésének dátuma. A román korban, kezében tartott ítélet-mérlegében, a lelkek gyermekeknek látszanak. Lelkeket mérő mérleg sok 12. századi katedrálison látszik: autuni Saint Lazare, párizsi Notre Dame, arles-i Saint Trophine, a conques-i Ste Foy a nekem legkedvesebbek. A román kori és gótikus templomokban ott van Iustitia is, a négy teológiai erény egyike attribútumával, a mérleggel (Giotto, Lorenzetti freskóin is), mint egykor a görög sorsmeghatározó és ítélkező istenségek (Nemesis, Themis, Kairos).

A Legenda aureában, az 1255 és 1266 között Jacopo da Voragine olasz érsek által összeállított szentek élettörténetében Mihály (Michael) nevét így értelmezi: „Kicsoda olyan, mint Isten?” Mihály mérlege az Utolsó ítéletet előlegezi meg minden októberben, a végső elszámolást (erről majd holnap).

Annyi mindenről szó volt már a Mérleg jegyében, de kerültem eddig: a szépség fontosságát. Pontosan négy éves korom óta (Nagykanizsa, Deutsch villa, magnólia fa, őszi fények, juharfa színei, hinta, avarillat, csend) nem tudom, mi a szépség, pedig egy dupla Mérlegnek Vénusz bolygójával legalább ezt illene tudnia. Nekem nem adatott meg a hit kegyelme, mégis tán a középkori keresztény filozófia szépség felfogása áll hozzám a legközelebb (modus, species et ordo, integritas, claritas). A szépség Isten tökéletességének a világmetaforája szerintük. Szépnek látom a katedrálisokon a mérleg serpenyőiben a bűnösöket is, a körülöttük kísértő démonokat, szörnyeket, maszkos élőlényeket, képzeletbeli állatokat, ördögöket is.

„Csupa árnyak vagyunk a világon,
hull a juhar réz-szín levele.
Mégis mindörökre áldva áldom,
hogy virultunk s meghalunk bele.”
(Jeszenyin)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése