Harmincnegyedik hét - péntek


[
A Mérleg jegyében]

„Hűvös arany szél lobog, leülnek a vándorok.” (Radnóti: Október)

Szent Mihály havának hívták régebben a vénasszonyok nyarát, az októbert. Elmentünk hát szülővárosomból, Nagykanizsáról, ahol 11 éves koromig éltünk – s ahova 52 évesen mentem vissza, s ahol tavaly óta havonta két napot tanítok az általam kitalált, immár tíz éves főiskolán –, előbb Gyékényesre, apai nagyszüleim falujába, majd Őrtilosba, a Szentmihályhegyre. A gyerekkor tájai, komondor és kuvasz kísérte kóborlásaim az erdőkön, az ártéren. Fények, színek. Bükkelegyes gyertyános tölgyes. A Szentmihályhegyről és a Látó-hegyről feltáruló látvány szavakkal visszaadhatatlan (talán csak az öreg Monet festhetné meg). A természetes partvonalú, széles, sebes, áttetszően tiszta Dráva, a Dráva és a Mura találkozása, szigetek, homokpadok, kavicszátonyok, hordalékok, limányok, örvények. Magányos úszások. S a partról figyelni, ahogy a folyó építi, rombolja medrét. Hármaslevelű fehér szellőrózsák, pufók árvacsalán, az amúgy ritka kiscsér röpte, a drávai kérészek ficánkolása. Az a hangzás, melyet a víz görgette kavicsok teremtettek. („hangok és vonalak vannak az életben amiket soha sem fogunk megfejteni” – Kassák)

Szentmihályhegy sokfelé van széles e világban. Csatangolásaim során néhányhoz elzarándokoltam (Cornwall, Normandia – mindkettő fenséges). A Nagymaros közeli húszas éveim hosszú útjainak végállomása. Szent Mihály a leggyakoribb városvédő szentek közé tartozik. A sokféle Szent Mihály templom közül többhöz is köt személyes élmény (a legkedvesebb a korai román kori hildesheimi, az ottani Mihály-dombon). Az őrtilosi – utoljára a 33. születésnapomon látott, s most a 66-on, lehet ez véletlen? – falazott Szent Mihály kápolna mindig ott volt lét-mérlegem egyik serpenyőjében konok, dolgos, babonás, jóságos paraszt-rokonaimmal együtt. Közülük most találkozhattam a 90 éves Mariskával, aki egész egyszerűen angyalnak született. Vele Szent Mihálynak semmi dolga nem lesz. Az Őszi Hálaadás ünnepkor, azaz Szent Mihálykor, együtt mentünk a misére énekelni a puszta létért, a betakarítás megtörténtéért. „Mikor Szent Mihály a mérleget tartja, meg kell mérettetni vagy jóra vagy rosszra.”

„A félelmetes angyal ma láthatatlan
és hallgat bennem, nem sikolt.” (Radnóti)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése