[A Mérleg jegyében]
Október 24-e ugyan már a Skorpió kezdete, amely a zodiákus legerősebb jegye. Egyiptomban a skarabeus a Skorpió, az élet örökösen megújuló oldalát jelképezte. Az én életemben igen meghatározó emberek születésének jegye. Erős akaratú apám október 25-én (akárcsak Picasso). Mokány nagyapám, Nagy József – élt 88 évet –, urasági kocsis, a lovakról s gyógynövényekről mindent tudó, szőlősgazda, epiktétoszi bölcsességű. Neki köszönhetem a fákat, a csillagokat, a lovakat, a kozmosz egységében való hitet s a tudást, hogy a káosz is benne van. Dr. Székács-Schönberger István – élt 92 évet –, természettudós gondolkodó, orvos, biokémikus, aki 1972 októberétől hét évig az analitikusom. Neki köszönhetem a kaktuszokat, a kamarazenét, Farkas István festőt s hogy nem kell félni a regressziótól. Bodnár Gyuri mérnök, befogadott a családjába 30 éves koromban – élt 92 évet –, megtanított az idő, a pénz, a pontosság fontosságára. Neki köszönhetem a Műegyetemet, ahol 23 éve tanítok. Sorolhatnám még… barátokat, szerelmeket. Sosem ismert anyai nagybátyámra, Rosenheim Oszkárra hasonlítok a családi legendárium szerint. Túlélte a munkaszolgálatot, újságíró, napilap-főszerkesztő volt Újvidéken, Tito likvidálta 1948-ban. A fénykép hátulján a születési dátum: 1900. november 17. November 17-én született az apai nagyapám, Szilvi (Tomi mamája), Fenya, M. Kati és „egy fiú a házból, ki elmondta százszor, hogy engem, csak engem szeret”. Lehetnek ilyen koincidenciák? És ennyi?
50 éves korom után egyszer csak elkezdtem érezni, hogy
Az élet már adott sokat,
Bódítót, furcsát és keservest,
De még valamit tartogat.”
(Ady – aki ugyancsak Skorpió)
Tartogatta Fenyát, aki a Skorpió minden pozitív és nehézségeket adó jegyével rendelkezik, aki megszülte az unokáimat – Bálint Sámuelt (Halak) és Roland Dánielt (Vízöntő), s így általuk engem, mint nagymamát.
Általuk került a mérleg egyensúlyba. Egyik serpenyőjében a bonyolult múlt, a másikban az örökké tartó jelen a két fiúval, a családom. Rend van, rendben van. Úgy jó, ahogy volt (halál, magány, betegség, kudarc, siker, státusz, könyv, utazás stb.), mert úgy jó, ahogy lett. Samuval és Rolival minden pillanat.
Csodálatos hetet zárunk ezzel a bejegyzéssel. Egy valóságos kultúr- és művészettörténeti kurzust élhetett végig az, aki velünk tartott, fűszerezve és átitatva olyan mélyen személyes és hiteles adalékokkal, amilyeneket csak a legnagyobb tanáregyéniségeknek van bátorságuk megosztani a hallgatósággal. Köszönjük a megtiszteltetést.
VálaszTörlés