Harminchatodik hét - szerda


[Szeretem ezt a várost]


3. Egykor a város közepén

A város szélén ülök (egy épületben, ahol minden egyenes, szürke és dísztelen) és archiválok. A megszakadt városvédő műsorfolyam utolsó, megmaradt felvételeit azokról a szépségekről, melyek egykor ebben a gyönyörű városban és az ország még sok más helyén születtek évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt, és még megörökíthetőek (voltak), de bemutatásukra már nem maradt idő. Archiválok, mert ha nem tenném, akkor egy megváltozott városban – ki tudja? – talán már unokáink sem láthatnák, milyen titkokat rejt/rejtett például a csepeli Munkásotthon, vagy a Duna-palota, vagy hogy milyen öröm volt, mikor a Táncsics Mihály utca egyik házában gótikus ülőfülkékre bukkantak (és mi épp lefilmezhettük), a műsor nélkül azt sem tudnák talán, milyen volt egykor, s az elmúlt 50 évben a Tőzsdepalota (ahonnan ezekre a portyáinkra indultunk) – a város közepén.

1 megjegyzés: