Negyvenharmadik hét - hétfő


[A szülés szabadságáért]


Nem gondoltam volna, hogy valaha Geréb Ágnes mellett fogok tüntetni. A szabadságáért, a szabadságért, a szülés szabadságáért. Akkor kezdődött ellene a büntetőper, amikor mi is elvesztettünk egy babát. Az én orvosaim egyike sincs börtönben, nem is vádolták meg őket, tulajdonképpen senkinek eszébe sem jutott utánajárni, hibáztak-e. Akkoriban (s tulajdonképpen ma is) gyűlöltem mindenkit, akinek a kezei között gyerek halt meg. Őt is.
Ma délután 5 órakor a hidegben, kisebbik gyermekemmel a hátamon, mégis ott álltam a Nagy Ignác utcában, ahol a tömeg (!) azért gyűlt össze, hogy születésnapján énekeljen Geréb Ágnesnek. (Akinek a neve elől valahogy mindig elhagyják a doktort, bár igaz, a hivatásától hivatalosan eltiltották.)
Az otthonszülés lehetőségéért már-már fanatikusan küzdő orvost, bábát, segítőt – úgy néz ki – holnap házi őrizetbe helyezik. Az ügyészség az orvosnő születésnapján állt elő ezzel a javaslattal. Karácsony hetén, amikor 76 napja minden nap tüntetnek érte. Érdekes.
Október elején szülésfelkészítő tanfolyamáról vitték el bilincsben, mert az egyik résztvevő várandósnál váratlanul megindult a szülés és ő segített. Őrület.
Szóval ott állok és énekelek Palya Beával. Arról, hogy a nő tudja, hogy akar szülni. S bár merszem sohasem lenne otthon életet adni, a három kórházi szülésem után megértem azokat, akiknek van. Értük mentem el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése