[Két lámpa]
Ma jártunk a városban. Lányom és én fogtuk magunkat, jobb kéz, bal kéz, bal láb, jobb láb, felkerekedtünk. Nagy a hideg, vastagon kell öltözni, magyaráztam neki, mert szokás szerint nehezen tűrte a több rétegnyi ruha felpakolását, végül veszekedtünk. Útközben aludt egy kicsit, amúgy pedig folyamatosan ivott, szárít a hideg, igen. Aztán egyre kevésbé bírta az utazást, hát persze, csak mikor hazafelé beugrottunk a boltba, nyugodott meg kissé, a viszonylag ismerős közeg, ugye. Ahogy a lakásba léptünk, felkapcsoltam a lámpákat. Örült, látta, hogy otthon van, és még azt is megbeszéltük, tényleg nekem volt igazam, ebben a hidegben mindig kell a kesztyű, hiába nincs messze a bolt, legközelebb nem makacskodik, mert átjárta a hideg a kezét, alig érzi az ujjait. Kíváncsi vagyok, mit mondott volna, ha már tudna beszélni.
a télikesztyű, ugye, meleg. a nyári kesztyű értelmetlen. marad tehát a bringás, ami ugyan se ez, se az, de mégis: van valami az emberen, ha gyalogol...
VálaszTörlés