Negyvenkettedik hét - szombat


[Hat nap
]


Mély és sűrű, akár a téli köd, az érzés, ahogy édesgetni próbálom magamhoz a könyvet. Évekig írtam, most összeállt eggyé, levált, kiszakadt belőlem. A helyén üresség van. És én bele vagyok zárva ebbe az ürességbe. Magány ez úgy is, hogy lányom segít. Látta a monitoron, amikor csináltam, majd amikor megfogta és nézte, rögtön mondta, apa, apa. Nincs rá szó, milyen finom érzés, hogy tudja. Hiúságom kiélheti magát. Közben pedig egyetlen pontba (vagy pillanatba) gyűlik a hiány. Innen kell lendületet venni, lépni a következő fokra, menni tovább, még ha egyelőre nem is látszik a hova, a hogyan. Hiába tudom, mit akarok, hiszen tervek és célok mindig vannak, egyelőre a fejemet is nehezen emelem. De szerencsére lányomat így is látom. Fogja a nadrágszáramat, a kezemet, húz-von ide-oda, és ennél több nem is kell. Hat nap van még karácsonyig.

1 megjegyzés:

  1. a fáról leszoktattuk anyámat. az ajándékokról még nem sikerült.

    VálaszTörlés