Negyvenhatodik hét - kedd


[Maszat]


Tegnap említést tettem a macsekról, most ez a nap legyen az övé. Ő Maszat. Különböző névváltozatai is ismeretesek, mint például: Hurka Gyurka, Kukac, Kisördög; én leginkább csak Cicának hívom.

Pár hetesen, kuka mellett találták októberben, három testvérével együtt. Szerencséjükre jó kezekbe kerültek és mindegyiknek lett gazdája. Tüneményes tud lenni néha, máskor meg olyan, mint egy rossz kamasz. Idővel ki fogja nőni, legalábbis reméljük… A karmait manikűrözöm, így karmolni nem tud, de néha úgy érzem, egy Hannibal Lecter maszk is elkélne. :)

Vettem neki cicahámot, lassan már talán az utcára is megérik a séta; eddig még csak a szobában próbálgattuk, időnként sikerrel. Általában azonban hanyatt vágja magát és elkezd játszani a pórázzal. Jó lenne, ha sikeres lenne majd a hadművelet, mert szobacicaként a területe erősen korlátozott.

3 megjegyzés:

  1. A macskabarátság is genetikus, csak megfordítva. Apukám évtizedekig kutyákat tartott és tenyésztett. Az első macskákat Juli hozta a házhoz. Kettőt még lakásba, az utcán szedte fel őket, életmentő célzattal. Ezek falura vándoroltak, ahol derék falusi macskaasszonyság vált belőlük, bő szaporulattal. Amikor kertes házba költöztünk, újra felmerült a saját cica vágya, amit én határozottan és többször is megvétóztam. Egészen addig, amíg szép fonott kosárkában, tappancsos takarón meg nem érkezett a koromfekete cicagyermek, egyenesen az angoltanárnőtől...
    A gyerek leérettségizett és elment messzi városokba, a macska pedig maradt. Hát ennyit a szülői tekintélyről és a szófogadó gyermekekről! :P
    Nem volt mit tenni, cicabarát család lettünk!

    VálaszTörlés
  2. És mint tudjuk, minden jó recepthez kell egy macska!

    VálaszTörlés