[Halász Jutka néni]
Decemberben voltunk a Vígszínházban Halász Judit – ki hinné, hogy már 68 éves – koncertjén. Zsombi szörnyen élvezte. Tetszett neki a színház, a zenekar, a zene. Nagyon muzikális a gyerek, kiváló a ritmusérzéke. A színházban a szülők is kívülről tudták a dalokat, amelyeket azóta otthon is rendszeresen hallgatunk. Zsombor kapott DVD-t is, teljes a szerelem.
Mivel ma, Újév napján, kisütött a nap és a hőmérő is pluszban volt, elindultunk Szentendrére. Anyukám ott szilveszterezett, gondoltuk, milyen jó lenne közösen sétálni egyet a napsütésben. A kocsiban természetesen Halász Jutka nénit hallgattuk; szólt a Micimackó, a Boldog születésnapot meg a többi sláger. Ám mire átértünk a hídon, eltűnt a napsütés és a jó idő, így séta helyett elfogadtuk a vendéglátók invitálását. A kis szilveszteri after partyn hamar előkerült egy Halász Judit-lemez, s a kisfiunk rögtön kérte, hogy hallgassuk meg. A dalokat persze ott is mindenki ismerte.
Később kaptunk kölcsön egy szánkót, s csúszkáltunk egyet a ház előtt. Zsombi nagyon élvezte; először félt, de hamar ráérzett az ízére. Öccse, Dani, anyukája öléből figyelte a mutatványt.
Délután aztán megint előkerült a DVD. Feleségem mondta: Zsombikám, most nem tesszük be, de szívesen eléneklem neked. El is kezdte az egyik dalt, mire Zsombi rászólt: te ne énekelj, nem vagy Halász Jutka néni…Generációk nőnek fel egy-egy művész dalain, alkotásain, meghatározva gondolkodásukat, érzelemvilágukat. Fontosságukat sokszor csak akkor vesszük észre, amikor már nincsenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése