Negyvenötödik hét - vasárnap


[Kerekecske, dombocska]

Unalmas, igazi januári hét volt, a nyúlós-nyálkás időjárás ma sem csalogatott kirándulni. Rövid kis házi kirándulásra indultunk, hogy a blog olvasóit beavassam a köztéri emlékművek iránti mély érzelmeimbe. Pár sarokra, a Szent Imre téren avattak pár hete egy Árpád emlékművet. Már csodálkoztam is, hogy adott egy kör alakú füves rész, emlékművek által kihasználatlanul, de most megoldódott a problémám. A város, részben közadakozásból, munka-felajánlásokból állította, és persze az avatás előtt egy héttel megjelent az ellenzék, kérve, hogy ne itt legyen az Árpád emlékmű, mert ez a Szent Imre tér, és a Szent Imre téren egy Szent Imre – Szent István emlékművet tartana méltónak létesíteni.

Nos, Szent István szobor ránk férne még egy, mert csak egy van, az is a lakótelepen (télen letakarva), ugyancsak kör alakú, füves dombocska tetején, és mit ad Isten, éppen a Szent István téren, Szent Imre viszont épp itt áll Árpádtól alig húsz méterre, a Szent Imre téri templom kertjében.


Van viszont a Dunakeszi MÁV-pályaudvar romos épülete előtt egy koronánk is, koronás fő nélkül, talán mert az esemény, amire emlékeztetni kíván, éppen király nélküli királyságunk idején történt. A trianoni emlékmű természetesen kör alakú, füves kis földkupac tetején foglal helyet, az elmaradhatatlan három zászlóval.


Nemrég épült egy újabb körforgalom a 2-es úton, és egy másik is hamarosan, talán tavaszra elkészül a felüljárónál, itt is lesz majd egy kis hely a kerek, füves dombocska közepén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése