Ötvenegyedik hét - hétfő


[Szín-Kör-Kép]

„Mostan színes tintákról álmodom.”
(Kosztolányi Dezső)
Zöld

Ma arra jöttem rá, hogy nagyon szeretem a színeket. Ezért úgy döntöttem, a hetemet is e köré fogom szervezni. Azt tervezem, hogy minden nap a reggeli hangulatomnak megfelelő színt állítom középpontba. Ma olyan zöldes kedvem volt. Ez biztosan a tavaszvárásom egyik jele is, hiszen borzalmasan elegem van már a sötétségből, a mindent belepő szürkeségből, egyszerűen elfáraszt.

Ez a figura még a karácsonyt idézi; most épp az ablakon át leskelődik. Talán ő is a tavaszt várja?
Ma reggel a metrón – mindenhol zöld szín után kutatva – azon gondolkoztam, vajon a kijáratot jelző táblák miért mindig zöldek. Ha azért, mert azt mutatják, hogy erre kell kimenni a zöldbe, a szabadba, akkor az Astoriára felérő gyanútlan járókelő valószínűleg hatalmasat csalódik. Odafenn ugyanis csupán a jelzőlámpák fényei nyújthatnak némi vigaszt a zöld színt keresőknek. Valószínűleg máskor ez fel sem tűnne.
A hátralévő napomat a könyvtárban töltöttem. Akik dolgoznak, most biztos irigyelnek, bár tényleg nincs miért. Ezek az egyetemi könyvtárak messze nem olyan izgalmasak, mint a filmekben.
Nemsokára kiderül, milyen színt tartogat a holnap. Igyekezni fogok, hogy színt vigyek minden kedves olvasóm napjába…

1 megjegyzés:

  1. Juj, az ott az első képen Mézi rokona! Mézi - a Shrekből - a kedvenc filmszínészem!

    VálaszTörlés