Nullanégynullahét
Egész nap szép idő volt. Igazi tavasz, vezetéshez a legjobb. Még egy óra, egy kis levegőzés valamelyik pihenőben, s Pesten leszünk, alighanem a dugóban.
Kifelé bambulok az ablakon, s a mai napról gondolkodom.
Elhagytuk a szülőföldet – otthonról tartunk haza.
A 37-es most sem okozott csalódást – hepék és hupák mindenütt. Csak a Tolcsvára betérés, s a barátoknak vásárolt furmint aranya az üvegben, az tudta feledtetni velem a szomorúságot s az akkor még előttünk álló kétszázhúszat. Kevés olyan bor van, aminek hosszabb távú fogyasztása során nem lesz tele az ember egykettőre kalanddal – s ez ilyen. Itatja magát, s beszélteti az embert – de jól beszélteti, ahogyan az egy Múzeum körúti házban meg is esett. Társas bor – jut eszembe Hamvas. Hálás vagyok neki. A borról beszélek. Azért, mert eltereli a figyelmemet a héthónaposom első, s nekemnagyonfájó csakjáról – csak egynagypapa van az aligéletében egy hónapja. Nagypapa hirtelen és gyorsan ment el – ahogyan a kopjafa-szőlőtőkék futottak Zemplénben, az ablakon kinézve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése