Huszadik hét - kedd

[Az utazás]

Vízen

Navigare necesse est – érveltem volna legszívesebben apámnak, filológiai képzettségem azonban ezt az idő tájt nem tette lehetővé. Ehelyett valószínűleg csak elszántan mutogattam a sportbolt vagy játékbolt kirakatában látható igazi vagy modellezett hajókra és csónakokra, ezzel próbálván valószínűség-számítási folyamatokat indukálni fejében, vajon melyik opció feszítené legkevésbé túl az amúgy is szűkös családi költségvetést. Ha én akkor úgy gondoltam, nehéz gyerekkorom van, visszatekintve, apám élete sem lehetett sétagalopp mellettem. De hősiesen helytállt, első gumicsónakomhoz igazi kajakevezőt csináltatott nekem.

Most nem vezetném végig a teljes belvízi karrierem történetét a szomszéd asztalos által készített játékhajóktól az összerakható kajakon át a vitorlázásig. A lényeg, hogy mára sikerült kiharcolni magamnak a megtisztelő kapitányi címet a Planet Susannia flottájának zászlóshajóján, a Susannián. Rajta indultunk ma kis kirándulásra.

A vitorlázásban azt szeretem, hogy váltakozva tud izgalmas és megnyugtató lenni, adrenalin és seduxen. (Vélt és valós hasonlóságok élő női személyekkel kizárólag a véletlen szülöttei!)

A 36 fokos kánikulában a legénység az első adandó alkalommal fejvesztve menekült, amerre csak tudott.

Az este közeledtével visszaérkeztünk a kikötőbe, ezzel ismét kizökkentve sziesztájukból a tavirózsákon nyaraló békákat. Sorry, guys!

Fülbevaló:

2 megjegyzés:

  1. Egy izgalmas, múltba és jövőbe egyszerre tartó utazás parádés második napja volt ez! Mindez kiérlelt stílusban, lendületes mesélő kedvvel, kormányrudat és fényképezőgép-vázat biztosan tartó kézzel elővezetve! További jó szelet, kapitány!

    VálaszTörlés
  2. "fejvesztve menekült" - agyameldobva nevetek!

    VálaszTörlés