[Az utazás]
Nyeregben
Naplóm figyelmes olvasói valószínűleg már ismeretlenül is maguk elé tudják képzelni apám arckifejezését, amint felvonja szemöldökét, sóhajt egyet, majd szemeit röviden az ég felé emelve enged a szelíd erőszaknak, mellyel a Keravill kirakata felé terelem. Úgy éreztem akkor, élete üzletét ajánlom neki azzal, hogy megelégednék a Csepel R26 típusú kerékpárral a drágább, váltós SR26 helyett, nem értettem visszafogott reakcióját. Végül egy Budapest típusúban alkudtunk meg, mely egészen ellopásáig hűséges társam lett.
Számomra a kerékpár a legtökéletesebb szárazföldi jármű, az emberiség egyik legnagyobb találmánya, és formájában is az egyik legizgalmasabb műszaki tárgy. Zöld mezőket átszelni, sűrű városokat felderíteni nincs ideálisabb eszköz.
Első biciklimet egy rácsavarozott Cosmos zsebrádióval próbáltam multimediálissá varázsolni. Ha valaki akkor megsúgja nekem, hogy pár év múltán egy iPodon az összes CD-met magammal vihetem és így folyamatosan egy magam rendezte 3D-s videoklip főhőse lehetek, kezet csókoltam volna neki. Hát még ha értettem is volna, miről beszél, akkor, a Tesla lemezjátszók korában.
Mivel a mai közel 40 fokos hőség nem kedvezett nagyobb túráknak, így a két hete testvértavunknál, a Boden tónál, Rorschachban tett bringázásom trófeáit osztanám meg az olvasóval.
Köztünk vannak – message for Shadowman.
Seeing is believing.
Gordiuszi feladat a műszer leolvasójának: szemüvege nélkül sose fogja észrevenni, hogy a kulcsot bent felejtette, a kulcs nélkül viszont sose jut a szemüvegéhez, ami nélkül viszont nem tudja leolvasni a skálát…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése