Huszonegyedik hét - szombat

[Tér és idő]

Hazafelé

Elérkezett hát a szomorú nap, hazafelé fordul a jármű szekere. Előbb azonban a helyben beszerzett szakirodalom alapján megkeressük az egykori kolostor ókeresztény múzeumát, ahol további gyönyörű mozaikok és feliratok várnak ránk. A mintegy 1200 évig működő kolostor egyházi funkciója II. József rendeletét követően szűnt meg.

A kolostoregyüttes egykori főépülete.

A híres főnix mozaik, a feltámadás jelképe.

A pap macskája
A kis templom előtti padon egy cica feküdt, alá készítve egy jó puha kis fürdőszobai gumiszőnyegdarab – jó ötlet –, nehogy feltörjön az oldala a nagy szundikálásban. Az egy óra alatt, amit bent töltöttünk, sikerült az egyik feléről a másikra fordulnia!

Aquileia-i szieszta.

A megkerült nagynéni
A jelenben az itthoni szombat a hűvösebb időre és a nagynénire való várakozással telik. Végül mindkettő megérkezik. A nagynéni érdekessége, hogy különböző okokból a család valahogy szem elől vesztette. A szülei meghaltak, ő férjhez ment, majd férjet és lakhelyet változtatott. Sokszor emlegettük, a családfa homályos pontjait bogozva, hogy az Ibolya ezt biztosan tudja! Próbáltam is keresgélni legutóbb ismert lakhelyén, az akkori férje nevén, hiába. Aztán amikor a húgomról, Lilláról megjelent egy cikk a Nők Lapjában az Eltévedt hold kapcsán, egy este megcsörrent a telefon: B. Ibolya vagyok, te biztosan nem ismersz... Dehogyisnem, mondtam, épp elég régóta keresünk már! Magyarázat: Lilla akkor Sopronban élt, ez a cikkben is szerepelt. Ibolya egy másik oldalról való rokonnál járt a városban. A telefonkönyvben elkezdték keresni, de csak az én nevemet találták meg. Mivel a fotózást Ibolya kerek-perec megtiltotta, a jelent ezúttal az időtlenségben szunyókáló cica képviseli!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése