Huszonkettedik hét - szombat

[21 ajtó]

16. Iskola

Tősgyökeres budai lány vagyok, az Auguszt Fény utcai házába születtem, és 56-ot a habüstök között oáztam végig. Azután az akkor még nyitott piac látványán cseperedtem, nem csoda, hogy piackutató lett belőlem. Születésem óta hat helyen laktam (persze, már a hetedikre készülődöm), de mára szinte visszaértem gyermekkorom helyszínére. A Kissvábhegy zegzugos, furcsa hegyesszögekben összefutó utcái, meredek domboldalai jelentik az otthont. Nyolc évig a Városmajori iskola volt életem meghatározó helyszíne. A Kós Károly tervezte, igazán gyönyörű épületben akkor (a hatvanas években) a 2147-es számú Bartók Béla úttörőcsapat székelt. Vigyázz! Pihenj!

17. Szívkórház
A híres szívátültetések színhelye az iskolával átellenben áll, szívszorító (sic!) ellenpontként a zsivajgó gyerekcsapatok látványára. Számomra nagyon sokáig csupán érdekesség, helytörténet, lokalitás volt. Mindaddig, amíg először apukám, majd most már anyukám is ide nem került kezelésekre. Valóban az ország legjobb kardiológiai központja. De csodákat sajnos ők sem tudnak tenni.

18. Kertecske
A Szívkórház oldalában, az Acsády (Adler) Ignác utca első házának kertje. Mintha egy kis alföldi falu csöppnyi virágos-zöldséges kertjét repítette volna ide valami forgószél. Az év minden szakában tökéletesen gondozott, ám közben megőrzi az autentikus falusi idill képét. Nincs itt egyetlen divatos nyírott bokor, mediterrráneumból vagy távoli kontinensről származó exóta, sem fennhéjázó unikalitás. A városi környezetben, a sokemeletes házak árnyékában éppen ez a kis gondosan megművelt, hagyományőrző földdarab tűnik szívvidító exótának.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése