[Könyvekbe zárt kertek]
A kertes nagymamámnak volt egy üveges könyvszekrénye, ami az ebédlőben állt. Amikor szüleink három évenként hosszabb külföldi útra indultak, lepakoltak minket Fertőszentmiklóson, ahol húgommal és az unokatestvéreimmel emlékezetes nyarakat töltöttünk, szabadjára engedve Mama végeláthatatlan birodalmában. A szekrényt ugyan csak esős napokon látogattuk, de mindenki talált benne kedvére való könyvet, mert a kertészeti szakkönyvek mellett megvolt a teljes Világjárók sorozat. Ő persze nyáron, dologidőben sosem ért rá ilyesmire, de mindig mondta, hogy alig várja a telet, mert amikor a kert pihen, ő is útra kel. Behatárolt lehetőségeihez képest ugyan sokfelé megfordult, hajtotta a kíváncsiság – de a távoli tájakat könyvvel a kezében, gondolatban járta be.
Az én kertkönyvtáram egyre több polcot foglal el. Sok híres és/vagy csodálatos kertben jártam már, de mostanában én is ritkán jutok messzebbre és ezekkel a könyvekkel vigasztalódom. Több kert rejtőzik ebben a sarokban, mint amennyit egy életbe besűríthetnék, és ha nem is teljes értékű az élmény, akkor keresem fel őket, amikor csak akarom.
Vannak persze tervek a távoli jövőre nézve (például az itáliai manierista kertek), és vannak álmok, melyek valószínűleg azok is maradnak. Karnyújtásnyira van és mégis elérhetetlen például Borsos Miklósné Kéry Ilona tihanyi toszkán kertje, melyről úgy ír Kertem című könyvében, mintha egymásba karolva járhatnánk be - sajnos az örökösök zárva tartják.
Másik nagy kedvencem Luis Barragán, de az ő ragyogó, modernista épített kertjei legalább a világ másik végén Mexikóban vannak, az nem fáj annyira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése