Negyvenharmadik hét - csütörtök


[Láz és libamáj]


Most tudok írni, de a gép meg lemerült. Ha tudnám, azt fotóznám, ahogy a két betegem alszik. Egyikük elájult a kanapén, a tüdőgyulladás szélén; a másik még csak köhög, de már nyűgös, így a hátamon kendőben huny. Szenteste már lemondva, talán szombaton lesz gyertyagyújtás; így senki nem tudna örülni.
Zsombor egész nap csak feküdt lázasan, 38 körülire tudtam csillapítani, nagyon köhög. Elkezdtük az antibiotikumot. Közben a férjem szépíti a lakást, én próbálom Danit ellátni, készülni. De mire?
Mindenesetre a – szerintem – finomabb libamájrecept így néz ki: valamennyi libamáj, körülbelül dupla annyi libaháj. A hájat egy deci vízzel feltesszük főni, amikor olvadni kezdenek a darabok, beletesszük a májat egészben vagy kettőben. Amikor sercegni kezd, akkor van kész. Közben, de inkább előtte, szétnyomunk 2-3-4 gerezd fokhagymát deszkán, elkeverjük 2-3 mokkáskanál sóval, ugyanennyi pirospaprikával. Ha a máj megsült, a zsír felét szűrve egy tálba öntjük, hozzá az ízesítést, elkeverjük. Rátesszük a májat, májdarabokat, majd a zsír másik felét. Hosszabban dermed, mint a natúr. A leszűrődő darabokból töpörtyű lehet.
A mai napban ez volt az egyedüli jó, este eleszegettünk belőle Ákossal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése