[Elnapolt angyalok]
Hogy miért jó 24-én délután az ügyeletre menni? Mert nem kell várni… Na jó, egy kicsit. A kihalt Madarász utcai kórházban terelgettük az éppen kicsit feléledt Zsombort, aki két adag antibiotikum után sem kelt fel egész nap, délután 3-ig folyamatosan aludt. Három napja nem evett, inni is keveset, ezért a gyerekorvosunk tanácsára megmutattuk az ügyeleten. Nem sok hiányzott, hogy ott tartsanak minket, de megígértük mindenre, ami szent, hogy megitatunk vele egy-másfél litert egy nap. Ahogy azt ők elképzelik. Hogy egy dackorszakos, hisztis gyerekbe hogyan lehet bármit is beletölteni.
Mire hazaértünk, apuék azzal vártak, hogy már Dani is lázas. A popsiban mért 39,9-től jól megijedtünk, hiszen olyan kicsi még. Telefon az ügyeletre, menjünk be vele is? Nem kell, lázcsillapító, sok folyadék. Így Ákos Zsombi szobájába költözött, én Danival a hálóba, majd szoptatom sokat.
Az angyalok ma este nem jöttek hozzánk. Milyen érdekes, hogy a Karácsony tőlünk jön létre, nem a naptártól. Így, hogy nem készültünk, nem állítottunk fát, nem csomagoltunk ajándékot, nem is volt karácsonyi hangulatunk. Majd talán holnap pótolunk. Még befejeztem azért a babát.
A képeken Zsombor állandó tartózkodási helyén, a kanapén. Alvásait néha Kisvakond-nézéssel töri meg. Dani este már csak a hátamon nyugodott meg. Boldog karácsonyt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése