[Jöhet a Karácsony]
Az éjszakát végigaludva, ülve köszöntött ma reggel Zsombor, ami hatalmas haladás volt az elmúlt napokhoz képest. Úgy tűnt, hatott az új gyógyszer, amit a kórházban kapott. De felkelés után mégis két órát a kanapén töltött, csak feküdt és nem volt hajlandó se inni, se enni. Már öltöztünk, hogy megint kórház, amikor erre a fenyegetésre hajlandó volt inni pár kortyot, majd enni is egy keveset. Ettől beindult, s bár a szemei még nagyon bágyadtak voltak, látszott, elindult felfelé.
Daninak lement a láza este, és reggel, majd napközben is csak hőemelkedése volt.
Úgy nézett ki, jöhet a Karácsony. Riasztottuk a nagymamát, aki átjött ebéd körül, majd Zsombi délutáni alvása alatt őrült sebességgel összedobtuk a fát (nálunk mű), becsomagoltuk az ajándékokat, felhívtunk még egy-két rokont és vártuk a nagyfiút, hogy kidugja az orrát a szobájából. 4 után meg is jelent és megszeppenve nézte a fát és a családot. Utána nagy bontogatás kezdődött, s bár örült, nem volt még igazi önmaga. Szegény Danikám is vörös szemekkel és nyafkán vándorolt egyik kézből a másikba; illetve rágott meg minden ajándékot.
Nem volt olyan igazi Karácsony, amikor több napja meghalok a konyhában, sosem hagyom abba az ajándékvásárlást és karácsonyi zenék szólnak a magnóból, de legalább nem maradt el az ünnep. Lesz még alkalmunk elég szépíteni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése