[Kikötő]
Több heti egyeztetés után ma eljutottam a bankom prémium tanácsadójához. Még december elején érdeklődtem a szolgáltatás iránt; először Ő volt beteg, majd én, aztán a gyerekek, majd ott volt a karácsony. Ma összejött. Jó esetben egy középosztálybeli családnak a harmincas évei elejére megvan már a lakása, autója, nyaralója, így itt az ideje a jövőre gondolni és a kis plusz pénzt befektetni, fialtatni. Érdekes egy óra volt, sok mindent megtudtam a pénzügyeimről. Kötelezővé tenném az oktatásban a gazdálkodj okosan tudományát.
Hazafelé bementem a Hajógyári-szigetre. Már többször meg akartam nézni az ott lévő jachtkikötőt.
A hídról mindig látom az öblöt, s felkeltette az érdeklődésemet az ott veszteglő szürke hajó. Érdekes jelenség, ahogy az egykori szocreál gyár helyére betettek egy luxushajó-kikötőt. A düledező korlát, a széteső móló és a víz fölött álló egykori gyárépület teteje között nyáron több tízmilliós jachtok parkolnak, s a fővárosi úri közönség a Mercédeszéből kiszállva innen indul csónakázni. Valaha kinövünk majd abból, hogy nem adunk a környezetünkre? Remélem.
Mikor hazaértem, a nagyobbik fiam boldogan aludt az új ágyában. Kislámpájánál olvasgatva nyomta el az álom. Talán harminckettő és fél év múlva az ő korosztálya elér abba a nyugati színvonalú kikötőbe, ahová a mi generációnk annyira igyekszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése