[Csomagmozgatás]
Az idei karácsony betegséggel telt, mind a két gyerek a kanapét nyomta szenteste. A nagyobbik immár nyolcvan százalékban gyógyultnak tekinthető, így ma elkezdett lázadni a szobafogság ellen. Mivel közösségbe nem mehet, irány a Nagymama. Ott mindig történik valami, finom ebéd sül, talán még egy-két ott maradt karácsonyi ajándék is előkerülhet.
Kezdődik a csomagolás. Hátizsák elő, Pepe kutya be, kabát fel. A csomagok bekerülnek oda, ahova a tervező gondolta, a csomagtartóba. Kivéve az új Grimm mese CD-t, ami a lejátszóban pörög, míg elérünk célállomásunkhoz, ahol csomagok autóból ki, lakásba be.
Ebéd után, míg a gyermek alszik, az Ikea és a Baumax van soron; mindenhol csomagok keletkeznek, s gyűlnek szépen a kocsi hátsó részében. Délután az öcsém utazik, így újabb szép nagy hátizsákkal gazdagodunk. Ez csak egy darabig tart velünk, de a többi hazáig jön.
Aki a belvárosban lakik, s az utcán parkol, ahonnan egy kisemberrel együtt kell felhurcolkodnia a lakásba, annak a csomagmozgatás igazi logisztikai feladat. Ha nem megfelelő az előkészítés, ha nem spekulálunk előre, jön a bünti, a kapkodás, a sírás, a szentségelés.
Amikor felérünk, a feleségem épp tornázni indul; a csomagja már ott áll kikészítve az ajtó mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése