[A városban]
Volt tanárommal, későbbi kollégámmal találkoztam, akivel még később barátokká váltunk. Tizenöt éve szerkesztette a Sánta kamatláb című egyetemi humor-kötetet, amit az akkor még vezetésem alatt működő Aula Kiadó ki is adott. (Ez a Gőzgazdász átdolgozott, kibővített változata volt, amit 1973-ban Farkasházyval szerkesztettünk.) Családja most azzal lepte meg karácsonyra, hogy pár kis füzetben, 50-50 példányban kinyomtatta emlékezéseit, meg egy mesekönyvét, Sünit, amit az utóbbi években írt. Én tudtam a meglepetésről, mert segítettem szerkeszteni, tördelni, kinyomtatni. Szóval, ma vele találkoztam, hogy hálája jeléül átadja dedikált példányaimat. Nagyot beszélgettünk. Ennek a korosztálynak kijutott mindenből, amit nekünk, tíz-tizenöttel fiatalabbaknak már nem kellett átélnünk: üldözés, háború, Rákosi, ötvenhat, feljelentősdi.
A gyenge, de mégis napsütésben jól esett egy kis déli séta. A Közgáz mellett, a régi raktárak helyén épül most a CET, leendő üzleti és szórakozó hely. 
Alakul a Kálvin tér is, a Kiskörutat viszont alaposan feltúrták, még a mi dunakeszi körforgalmunknál is jobban. Itt egy kis kitérő megérte, a Gozsdu udvart mindig szerettem. Földes Péter vitt arra először, mikor még (séta közben) meg akartuk váltani a világot. Ő arrafelé lakott. Ennek is legalább 35 éve…
A napot ismét a gödi strandon zártuk feleségemmel, most már főz a holnapi családi bulira, nálam meg forog a lemezjátszó, jönnek át bitek formájában régi lemezeim (most éppen a Szadkó) a számítógépemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése