Gyűjtögetés
Ma pihenünk egy kicsit, kiszáradt kezeinket gyógykenőccsel kenegetve. Ma ugyanis gyapjúmentes nap van, a nemezelés egyéb mellékvágányait kutatjuk. Nevezetesen egyik kedvencemet: a gyűjtögetést.
Kétféle ember van: az egyik mindent eltesz, a másik mindent konokul kiszanál. Én az előbbi csoportba tartozom, amit szeretek a kézművességre fogni. Hiszen úgyis jó lesz még az adott mütyür valamire. Ez általában igaz is lenne, ha az adott tárgyat, az adott időben meglelném…
A gyűjtögetés részben tanult, részben genetikailag kódolt tevékenység. Erre akkor jöttem rá, amikor 86 éves nagypapám pesti lakását szanáltuk. Hát az maga volt a megtestesült kincsesbánya! Nővérem, aki a szanálós típusba tartozik, összeráncolt szemöldökkel, nagyokat hümmögve keresett magyarázatot a tonnaszám fellelt „lomok” létezésére, én azonban megértettem a papát. Mert én is olyan vagyok. Csak hogy ízelítőt adjak a gondosan rendszerezett gyűjteményekből, nekem a 12 egyforma és működésképtelen ventilátor, az 57 hiányos körzőkészlet és talán a szatyornyi öngyújtó szikráztató pöcök tetszett a legjobban. Hogy ezek mire jók? Semmire. De talán… Papám még az a háborús generáció, akik mindent eltesznek, mindent javítanak, és ebédkor a zománcot is kikaparják a tányérból, hogy egy csepp se menjen kárba. A fia, már egy szelídebb kivitelben, de hasonló kaliber. És én, bár sosem nélkülöztem, a lelkem mélyén megértem ezt a lázadást a pazarlás, szemétgyártás és „dobjukkimajdveszünkújat” szemlélet ellen.
Hogy mi köze mindennek a nemezeléshez? Csak annyi, ami az életünk egyéb szeleteihez. Nehéz rendet tartani a sok kincs között, de igazi elégtétel, amikor valamelyik tárgy, anyag, mütyür, vagy pöcök új életet kezd egy nemeztárgyban, és nem vész kárba. Ennyi.
Na, ezt a kaptafa-gyűjteményt számontartom!!!
VálaszTörlés:-)