Lapozgatás
Tegnap megtanultunk gombócot gyúrni, ám ma laposabb vizekre evezünk. Sík lapot nemezelünk, ami elsőre nem tűnik túl izgalmasnak, de ez az alapja sok más nemeztárgy elkészítésének. Talán ez a legősibb forma, hiszen mindmáig ilyen – na jó, nem ilyen, mert sokkal hatalmasabb – nemezlapokból készülnek a mongol jurták, vagy a meseszép türkmén, kazah, török takarók, nyeregalávalók. És bár sejtem, hogy a KépíróKör tagjai közül viszonylag kevesen készülnek lóalkatrészeket és nemezsátrakat gyártani, azért egy könyvjelző elkészítése praktikus lehet. Meg kisebb is. Zsebben elfér.
Fontos fogalmat osztok most meg, és ezt jól véssük az eszünkbe, mielőtt a ráhangolódási procedúra után nekiesnénk nemezelni; ez pedig a fokozatosság elve. Nemezelni mindig finoman, légiesen lassan, már-már tétován kezdjünk neki, és az idő előrehaladtával kapcsoljunk csak magasabb fokozatra. A nyers erőt és a rakoncátlan muszklikat tartogassuk a végére! Tanácsosnak tartom a munka kezdetekor egy számunkra kedves személy, vagy élmény felidézését; a köztes szakaszban már gondolhatunk apróbb vitákra, nézeteltérésekre; de komoly, vállunkat régóta nyomó problémákat, dühünket és mérgünket a végső begyúrásra tartogassuk.
Nemezlap
1. Tervezzük meg a tárgyat és annak méretét. A nemez tömörödik, zsugorodik, nagyítsuk hát fel 25–30 százalékkal a formát és vágjuk ki egy kartonból.
2. Vékony gyapjúcsíkokkal mintát is „rajzolhatunk” rá. A minta alulra kerül; a végén majd megfordítjuk.
3. A gyapjút maroknyi tépésekkel, cserépszerűen fektessük le, három rétegben; a rétegek merőlegesek legyenek egymásra.4. Szappanos vízzel itassuk át az anyagot.
5. Szappanos kézzel simogassuk; először finoman, ha pedig már nem csúszik el, egyre erőteljesebben.
6. Egy vászonba feltekerve, forró vizes fürdő után, minden irányból gyúrjuk át. 7. Ha elég erős és tömör, elkészültünk.
Jöhet a jurta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése