Gömbölygetés
Elérkeztünk nemezelő tanfolyamunk második napjához. (Úgy érzem, muszáj átváltanom többes szám első személybe, mert az „én” és a „te” ellentmond a nemezelődés alapelvének, az összegubancolódásnak. Legyünk hát „mi”!)
A ráhangolódás pillanatai következnek. Lehunyt szemmel, kényelmes heverő pozícióban ellazulva, gondoljunk a gyapjú melegségére, puhaságára… Váljunk eggyé a gyapjúval, halkan mormoljuk magunkban: bárány vagyok, szőr vagyok, nemezzé válok… Mindez semmiképp ne tartson néhány percnél tovább, és a világért se kezdjünk bárányokat számolni, mert könnyen elragadhat célunktól az alvás settenkedő, alattomos árnya.
Ezt követően a tervezés szakasza lesz soron, amihez nem árt némi inspiráció. Lássunk a szemünkkel, halljunk a fülünkkel, szimatoljunk az orrunkkal, és válasszuk ki a számunkra legvonzóbb ingert. Na, erre építhetünk. Hogy ez alatt pontosan mit értek? Hát azt, hogy ha nemezelni akarunk, nem érdemes túl sokat tervezgetni, csak hallgassunk az ösztöneinkre… Egyszerűbb, időtakarékos, és a csalódás sem akkora a végén…
Első tárgyunk egy gömb lesz. A gömb az jó. Az olyan kerek…és gurul… ennyi…
1. Száraz natúr gyapjúból szorosan formáljunk egy gömböt rétegek egymásra pakolásával; akkorát, hogy a tenyerünkben elférjen. 2. Színes gyapjúval mintázhatjuk.
3. Szappanos vízzel itassuk át, és kezdjük el finoman gömbölygetni a markunkban.
4. Ha a külseje már némileg összeállt, nyomkodjuk meg kicsit, mint a hógolyót szokás.
5. Ismét gömbölygessük, majd nyomkodjuk. Egyre erőteljesebben, merészebben. Tudni fogjuk, ha elkészült.
Az első képen én egy nemezelő tűt is használok. Ez a mintázásban segít, mert apró fogacskáival szurkálás közben összekuszálja a szálakat, így a minta a vizezésnél nem csúszik el. De elhagyható. Ha azonban némi woodoo szertartáshoz hasonlatos élményre vágyunk, szurkáljunk bátran. Csak közben ne kívánjunk senkinek rosszat. 
Mély kilégzéssel zárjuk a nemezelés szent óráit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése