Negyedik hét

::saját honlap::

Negyedik hét - vasárnap

Szeretem ezt az oldalról jövő napsütést. Rómában már januárban is így sütött a nap – gondolom, idén is. Heisenberg kedvéért ma sétáltam egy kicsit a Városmajorban.

Negyedik hét - szombat

Magammal vittem a fényképezőgépet. A képek jól mutatják, hogy ez nem volt egy érdekes nap. A tanulság: az a bizonyos változás olykor határozottan unalmas eredménnyel is járhat.

Még szerencse, hogy kaptam néhány fotót Dubaiból. Így legalább tanulmányozhatom az interferenciát, ami két különböző irányú megfigyelés találkozásakor adódik.

Negyedik hét - péntek

A megfigyelés tényéből fakadó változások további folyamatok forrásai, melyek – noha a megfigyelés tárgyán már kívül esnek – a megfigyelés nélkül nem indultak volna el. A megfigyelés hatásai így más, az előbbitől időben és/vagy térben eltérő megfigyelések esetén is megmutatkoznak.

Ellátogattam ma a Naplóvezető úrhoz, aki a kvantumfizikai folyamatok jeles szakértője. Ma is csináltam pár olyan fotót, ami itt talán nem volna jó, de nyersanyagnak kiváló lesz.

Negyedik hét - csütörtök

A tavasz, a Kodály körönd, és egy önkéntes fotómodell...

Negyedik hét - szerda

Reggel kellett ez a szöveg. A kvantumfizikus kacsintott.

„...miután a transzcendens utakat mind lezárták, és az égő csipkebokrokat eloltották, csupán ez maradt: a HIBA. Ez az út, amely a csoda és a teljesebb valóság felé vezet. Az egyetlen titok, ami még próbálható. A hiba az, ami kivezet a világból. Eszerint a művész a hibákat munkahipotézisként követi el. Arra koncentrál, hogy a hiba testet öltsön. A tölcsér, amelynek hiba a neve, egyedül marad az UNIVERZUMban, mert a világ kifolyt rajta. És a művész és az ő szelíd hibái elfoglalják az üresen hagyott helyet, és a művész most először tudja, hogy végre sikerült. És legelteti az ő hibáit a semmi rétjein, és megtelnek a fehér legelők a másik világ alternatíváival. Két teremtés között legszebb és legnyomorúságosabb a művész: kezében tartja a világok visszavétele után megmaradt egyetlen dolgot, a csöndesen foszforeszkáló LEHETŐSÉGet...”

Perneczky Géza:
A korszak mint műalkotás,
Corvina, 1988

Negyedik hét - kedd

Hiába, ez is egy projekt, nincs mit tenni. Nem csinálhatok úgy, mintha mi sem. Délig itthon voltam, semmi olyat nem néztem, amit érdemes lett volna lefényképezni. Nincs ez rendben – gondoltam, és az iskolába menet beugrottam a Nyugatiba, hogy mégis kattintsak már néhányat. Érdemes volt, mert ez a fotó a ferdéivel pont összeillik azokkal a képekkel, amiket később a rajziskolában csináltam. Hej, Heisenberg.

Negyedik hét - hétfő

A megfigyelés ténye megváltoztatja a megfigyelés tárgyát, azt hiszem, ez a Heisenberg-féle határozatlansági elv. Sosem voltam jó fizikából, de ezt a törvényt megjegyeztem, már iskolás koromban is éreztem, hogy nem csak a kvantumfizikára (ugye arra?) vonatkozik.

Ha egy nap csak annyiban különbözik a többitől, hogy amit máskor csak nézek, azt most le is fényképezem, és ezzel tudatosítom, vagyis megfigyelem, hogy mit nézek, és mások számára is megfigyelhetővé teszem, hogy mit nézek, és ezzel valamelyest követhetővé válik, hogy mivel telik a napom, akkor ezáltal a nap történései is megváltoznak, amitől az is megváltozik, hogy mit nézek. Vagyis nincs olyan, hogy ez a nap csak ennyiben különbözik a többitől...

Bementem a Délinél a CBA-ba, és lefényképeztem a szekrényt. Megszólított egy biztonsági őr, hogy miért nem kértem engedélyt, hiszen magánterületen fényképezek. Ha nincs a megfigyelés, nem beszéltem volna vele. Nem lett volna része a napomnak. Így most őt is megnéztem, de nem fényképeztem le. Attól már nagyon berágott volna.