Kilencedik hét

::Facebook::

Kilencedik hét - vasárnap

[shadowplay]

Vasárnap este, tíz óra harminc. Egyetlen nagy, hűvös sóhaj a sötétbe borult Városliget. Egy alig látható, zöld fénypont kering lassan a Petőfi Csarnok mögötti pingpongasztalok körül. Egy eltévedt Idegen? Vagy egy ritka légköri jelenség, a közeledő zivatar előjele? Ma a tévében kétezredszerre is elsüllyedt a Titanic, akárcsak a KépíróKör digitális lagúnájában ez a hét. Holnap ismét hétfő, mi Árnytárssal megint a Falon, hacsak nem tervezik másként a lilán zizegő Tudatkapu mögött munkálkodó Kistermetű Foszforeszkáló Idegenek. Ha ott vannak egyáltalán, s mindez nem csupán a belterjes és önmagán mindig túllicitáló csikágói legendagyártás egy újabb szüleménye. Hogy így van-e, arról még Arany János kísértetét is hiába kérdeznénk. Pedig gyakran erre jár. Kisétál a Margitszigetről az Árpád hídon át Pestre, végigballag a Róbert Károly körúton, egészen az Erzsébet Királyné útja kereszteződéséig. Ott befordul jobbra a Városliget felé. Miután megiszik egy pohár barna Staroprament a Közlekedési Múzeum melletti Vagon söröző teraszán, besétál a fák közé Toporczi Horváth Jakab névtelen sírjához. Itt nézelődik egy kicsit, aztán – hiába ígérte meg magának vagy ezerszer, hogy soha többé, még egyszer sem bírta megállni – félhangosan eldünnyögi azt a verset, amit réges-régen, ahogy ő szokott fogalmazni, még aktív korában írt:

El is megyek, tán nemsokára,
Hír-név, dicsőség nem maraszt;
Tudom, mit ér fagyos sugára,
Itt is megtanulhattam azt:
Nyerd bár világi életedben
Ég s föld minden koszoruit:
Neved csak az, mit e ligetben
Egy sirkő rád olvas: Fuit.

Shadow Man Spider Mannek képzeli magát.

A hétvége árnyai I.

A hétvége árnyai II.

(A hét fényképei egy Nokia 5130 márkájú mobiltelefonnal készültek.)

Soundtrack> Oasis: Cast No Shadows

Kilencedik hét - szombat

[shadowplay]

Szorítkozzunk a száraz adatokra, elvégre ez csak egy rövidre szabott napló. Ma több társutas árnylény közé vegyülve egy klorofillben(ban?) gazdag Duna menti tájfelszín Egzakt Osztályfőnök által nagy körültekintéssel kiválasztott pontján volt alkalmam elmerengeni egy különös, ám kevesek által ismert tényen. Azon ugyanis, hogy a csütörtöki bejegyzésben ismertetett kudarc után a Kísérletben korábban résztvevő, s még pártvonalon aktív üzemmódban tartott idegen-intelligencia ügynökök – természetesen pusztán fedőtevékenységként – az újonnan megnyílt Petőfi Csarnok biztonsági őreiként szolgáltak tovább. Munkájuk (és sorsuk) későbbi alakulásáról írni itt sem hely, sem idő nem mutatkozik (sajnos). Most csak annyit: az intézmény névválasztása nem volt véletlen. Hogy kerülne amúgy a Forradalom Költője a kintornaszótól és a kertvendéglők kicsapongó közönségének kacajától hangos népkertbe? A PETŐFI valójában mozaikszó: Paranormális Események Tényvalóságára Öntevékenyen Figyelünk Intranzigensen. Nem folytathatom.
A tegnapi, Urbán Űrből üzenő kommentelőnek köszönöm a kedves ajánlatot. DJ Shadow nálam is az árnyéklistán volt, ám mára mást terveztem. Azért szombati extraként, egye fene, belinkeljük őt is.

Várakozók.

Utazó árnyék.

Generációk kissé pixeles árnyéka vetül a jelen aszfaltjára.

Soundtrack> Sarah Vaughan: The Shadow Of Your Smile

Soundtrack+> Dj Shadow: Six Days

Kilencedik hét - péntek

[shadowplay]

A Planet Susannia felé soundtrack gyanánt ma szívünk szerint a Schattenooga Choo Choo-t sugároznánk, ha meg volna írva ez a dal (lásd a csütörtöki bejegyzéshez érkezett harmadik kommentet – szúrná be ide az Arnolfini Árnyjelenlét Szolgálat éber ügynöke). De hallgat az űr. A Damjanich utcai Tudatkapu zümmögő jeleket küld a hetvenes troli elnéptelenedett megállója felé. Éjszaka van. A Bethtlen Gábor tér díszburkolaton pihenő hajléktalanjai, ha még ébren vannak, finoman pulzáló, zöld fényeket látnak messze, az István utca városligeti torkolatánál. Biztos a félédes Koccintós miatt van ez is, gondolják, de tévednek. Amott messze, az ifjabb Ajtósi Albert fasort övező sötétben, a műfüves focipálya nemzetiszín plasztiklelátója mögött valami készül. Valami foszforeszkál. Megmutatni készül magát.
Egy belvárosi luxushotel félkész műgránit-büfépultján ülve az éjszakai portás Lee Scratch Perry mosolygó arcát látja megjelenni egy kortársművészeti faldekoráció félhomályban derengő turista-sziluettjei közt.

Ismerős árnyék a Rózsák terén.

Shadow Men.

Úrjármű.

Soundtrack> UNKLE: Burn My Shadow

Kilencedik hét - csütörtök

[shadowplay]

Köszönöm, Névtelen Ufológus, az értékes adalékot (lásd a szerdai bejegyzéshez érkezett első kommentet - A Szerk.) Ezért ma neked szól a Soundtrack. A Molnár utcai szálloda (délután öttől üzemelő) Éjszakai Portása ezen a napon Lee Scratch Perry egy egészen elmegyógyintézeti lemezét volt kénytelen hallgatni (ha már szóba került a zene), amit férfias elszántsággal tűrt, igaz, leginkább kint az utcán. Miközben a Falon gyülekezni kezdtek a fekete (és egészen sötét sóskazöld) madarak, tisztára, mint a filmben. Lehet, hogy csak a fáradtság miatt láttuk így? Vagy valóban ott vannak azok a különös szárnyasok? Mindezek a kérdések persze nem jelentéktelenítik el a tényt, miszerint ANNAKIDEJÉN, a hatvanas évek egy még (ideológiailag) ambiciózus periódusában, a szovjet tudósok állítólag a Városligetből próbálták felvenni a kapcsolatot a – nyilván rendszerbarát – földönkívüli intelligenciákkal. Hogy ide szántak egy ilyen bázist, vagy mit. Fogadóállomást. Nyilván Szibériában feltűnőbb lett volna, vagy nem tudom. Ha ez közelebbről érdekel, próbálkozz itt, a hetedikben a kocsmalakó öregekkel, köztük még lehetnek szemtanúk. A kísérlet aztán valamiért kudarcba fulladt, vagy lefújták, ki tudja már. Maradt a mai Pántlika (Zöld Ember, ugyebár) különös épülete és a hozzáértők szerint eredetileg afféle ufó-silónak tervezett Pecsa. Melynek emeletére került később – a nyilvánosan be nem vallható kudarc szimbolikus felmutatása gyanánt, vagy másképpen: a tudományos ismeretterjesztés asszociációkban gazdag felületére történő projektálásaként – a Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti Kiállítása. Ilyen különös az élet!

Shadow Man átkelés előtt.

Árnyékot festő árnyék.

Egy idegen árnyéka.

Soundtrack> The Shadows: Crackerjack

Kilencedik hét - szerda

[shadowplay]

Ma egész nap a Falon, akár két Serény Pók. Hendikepes pók, mert nekünk együtt mindössze négy kezünk van, s ebből is csupán fejenként egy alkalmas az ecset viszonylag kifinomult használatára. A falképen az 1780-as évekbeli városszerkezet úgy kompozíciós, mint – hm – historikus szempontból változáson ment át. Alákerültek egy korábbi utcarendszer imaginárius maradványai. Közben jöttünk rá, milyen önkéntelen utalás ez részünkről a szálloda pinceszintjén található kőfal-töredékre, mely állítólag egy néhai városfal maradványa. Ott áll az ÁRNYÉKszék szomszédságában, egészen hétköznapi anyagcsere-folyamatoknak nyújtva ekképp történetfilozófiai dimenziót. Akárcsak a babgulyásnak a Pántlika.
És ezzel rá is kanyarodtunk egy mindenkit sokkal jobban érdeklő témára. A Pántlika bisztró a Városliget sajátos architektúrájú építménye. Manapság különösen nyáron népszerű – teraszos Hely, a pesti romkocsmák zöldövezeti beton-kisöccse. A helyzet azonban az, hogy itt a Csikágóban afféle nyílt titok: a mai Pántlika, amely a hetvenes évek elejéig hivatalosan a BNV információs épülete volt, VALÓJÁBAN, szovjet utasításra, eredetileg (most kapaszkodj!) földönkívüli-fogadó bázisnak épült! Mi köze lehet ennek a Damjanich utcai Tudatkapuhoz? Vagy bármi máshoz?!

Good Morning, Chicago!

Sötét Árnyak a (mai) Belgrád rakpart felett.

Egy pohár sör jól megérdemelt árnyéka (vagy valahogy így).

Soundtrack> Sonic Youth: Shadow Of A Doubt

Kilencedik hét - kedd

[shadowplay]

Susannia Morning News: Igen, azt a családi fotóalbumot a youtube-on végignézhettem volna, mielőtt linkelem. Ezer bocsánat. Ez a tegnapi kapkodás örök időkre az internet borostyánjába zárva. Mindezért nyilván a Damjanich utcai Tudatkapu a felelős – közelébe érve jutott eszembe a Shadow Man című Bowie-szám. Idegen-intelligencia-függők esetleg utánanézhetnek, hátha rejtenek valami titkos információt az Iman által a képeken viselt – fülbevalók. Ők nyilván arról is hallottak, hogy az efféle – állítólagos – Tudatkapukat azok a Kistermetű Fluoreszkáló Idegenek tartják működésben, akikről már régen urbánus legendák terjednek, itt a hetedikben (kerület: Csikágó). Erről majd máskor.
Az ötödikben viszont már készül a tegnap emlegetett Fal. Apró részlete alább. Pest 1780 körüli térképe (annak emlékmása, árnyéka) került fel ma arra az 5x3 méteres felületre, amely így, e szabálytalan archeológiai struktúra hatására, vele behálózva, váratlanul óriásivá növekedett.

XVIII. századi utcahálózat
+ XXI. századi árnytárs & létra.

Lépcsőn felmenő kóristalány esti árnyéka.

Shadow Man a konyhában Sinatrára gondol.

Soundtrack> Frank Sinatra & Sammy Davis Jr.:
Me And My Shadow

Kilencedik hét - hétfő

[shadowplay]

Egy hét az árnyékban. Ma, vagyis hétfőn kezdtük el Nikolett árnytárssal egy szálloda előterének dekorálását. A falra festendő kép túlnyomórészt árnyékokat ábrázol (na jó, ha akarod: sziluetteket – e helyt ne akard). E munka ideiglenesen megakasztja egy szintén árnyék-problematikát tárgyaló képeskönyv munkálatait. A jövő – mi mástól? – árnyaktól sötétlik, legalábbis az utóbbi időben gyakran úgy tűnik. Azt már el se hinnéd, ha azt mondanám: időnként már csak önnön árnyékom vagyok. Több érvem nincs. Először és utoljára írok ennyit ide ezen a héten.

Munkakezdés reggel a Molnár utcában (ötker): különféle eredetű árnyékok a falon, amely e héten főszereplő lesz.

Egy lapzárta két kóbor árnya az egzotikus nevű Montevideo utcában.

Misztikusan fénylő (!) árnyék egy Damjanich utcai Tudatkapu (nappal: 1 eurós kereskedés) közvetlen közelében.

Soundtrack> David Bowie: Shadow Man