Harmincadik hét

::Mosoly Alapítvány::

Harmincadik hét - vasárnap

[A hét törpéi]

Kedves Királyok és Királynék, kérlek, hallgassátok meg az utolsó törpét is, utána pedig szavazzatok a Hét Törpéjére!

Köszönettel: a Mesélő

Ha-haa-haappcccchííí! – hallatszott az Írócsarnokban, majd megjelent egy piros orrú, lázasan csillogó szemű törpe. Hapci szegény az ősz beköszöntével azonnal ágynak esett, lázálom gyötörte (Szundi elhatárolódott a kérdéstől). Álmában az üvegzsebkendőn is túl járt, és meg kellett küzdenie a gonosz Vírusnya Baciluska szovjet boszorkánnyal. Nehéz vállalkozás ez egy ilyen kis törpének, de Hapci lázas tempóban kaptatott fel a hőemelkedőn, míg Propoliszba nem ért Aszpirinyó anyó házához.

Az anyó háza fényes pirulákból állt, csak úgy szikrázott a sok kristályszerkezet, amit az Élet vizével pucolt meg minden tavasszal. Szerencséd, hogy éjszakás nővérnek szólítottál! – rikácsolta Aszpirinyó anyó, majd útba igazította Hapcit a nagy hatalmú Hókuszkókusz palotájához.

Hókuszkókusz némi hálapénzért cserébe neki adta gyógyhátasát, ami egyetlen prüszköléssel orrcseppfertőzést bocsájtott a gonosz Baciluskára.

A banyát elpusztította a rengeteg orrcsepp, és az évszázados C-vita minden áldozata felébredt álmából. Szájról szájra terjedt a hír, hogy Hapci a hős megmentő, aki egy levél gyógyszeren visszaröppent saját meséjébe.
Itt a vége, prüszkölj véle!

Harmincadik hét - szombat

[A hét törpéi]

Figyu-figyu-figyu! Ne tegezzé', nem mutogatol, mer' én vagyok itt a legnagyobb törpe! A cimbiknek csak Vidor. Kőbányai, világos? Há' nem szégyen az, fizikai munkából élek. Elhagyott az asszony valami szőke hercegért, itt maradtam a 6 kölökkel egy rozzant egyszobás viskóban. Az egyik folyton beteg, a másiknak semmi sem jó, lelkem is kitehetem értük. Nem valami mesés a helyzetünk. Na, de ne búsuljunk, vigadjunk!

Múltkor benéztek a sógorék, Jancsi és Juliska. Hoztak egy kis fánkot a Mézeskalács házból. Örültem, mert a segélyből nem futja.

Piroska is erre tévedt. Borocska helyett újabban erősebb itókát visz a Nagymamának, nagyker áron nekünk is beszállít.

„Há' de Csiga Zsuzsit hívja párja, menjünk gyorsan el a bálba, mocsár party nagy bulit nem kell elmulasztani.”

Harmincadik hét - péntek

[A hét törpéi]

Csöndes figura jelent meg pénteken a törpék sorában. Szakállal hordja a szemüveget, megértő szemeiben nyugodt érdeklődés. Kukát sokan félreértik. Csak azért hallgat, mert jó pszichológusként „értőn figyel”. Ő a mesevilág lelki szemetesládája. Neki öntötte ki a lelkét a Szabadság híd Turulja, aki lassan beleőrül abba, hogy suicid emberek kedvük szerint használják. Hapci relapszus prevencióját is ő irányította, miután lejött a szerről – annyira megelőzte a visszaesést, hogy Hapci maradt, ahol volt.

A Gonosz Mostoha kapuzárási pánikkal került Kukához, miután rájött, hogy bizony már nem ő a legszebb a vidéken. Sajnos adatvédelmi okokból nem járult hozzá a fotó leközléséhez, így helyette egy tehén párterápiáról mutatunk be felvételt.

Sakkfiguráknak csoportos játékterápiát javasol Kuka, miután leütötték őket.

Végül Kuka intelme a Rakodópart alsó kövéről: „Inkább legyél sínen, mint menj Dunának!”

Harmincadik hét - csütörtök

[A hét törpéi]

Amíg a fiúk a bányában dolgoztak, én elvégeztem több egyetemet. Ne gondolják, hogy olyan nagy élvezet ezekkel a szénporos analfabétákkal együtt élni egy szoba-konyhás kunyhóban! Szundinak is hiába magyarázom, hogy József Attila nem szó szerint értette Altató című költeményében, hogy „óriás leszel, csak hunyd le kis szemed”! Folyton csak alszik, hátha. Mit mondanak? Hogy hol a Mesélő? Elküldtem 10 dkg párizsiért, amíg bemutatom az életem. Nálam jobban senki nem tudhatja!

Itt látható szerény próbálkozásom, hogy a törpék termelési munkálatait szigorú EU-szabványoknak megfelelő projektmenedzsment alapokra helyezzem.

Ezeket a segédeszközöket az ELTE phd program keretében kaptam 3 évre. Törpe minoritást képez azoknak a száma, akiket felvettek. Engem is csak azért, mert 32,4 cm-es magasságom miatt nem értem fel az asztalt.

Itt húzom meg magam. Ahogy a bagoly mondja, „Sapienti sat”. Na, megyek, megjött a párizsi. Aki még mindig nem tudja, ki vagyok, nézzen utánam!

Harmincadik hét - szerda

[A hét törpéi]

Szerda Szundi napja! Kevesen tudják, hogy amikor Hófehérke castingolta a Grimm Brothers népmeséjének mellékszereplőit, a legjobb önéletrajzot Szundi küldte, aki az angolszász kultúrában már nagy karriert futott be a metallicások által jól ismert Sandman művésznéven. Szundi törpe = Álommanó. Nyelvészeti kutatások még keresik a választ arra a kérdésre, „sand”-e a „szund”? Szundi főállásban álmot bocsájt bárkire, fő szakterülete a macskaaltatás.

Ez a macska a Németvölgyi út demonstrációs kirakatában mutatja be bármely nappali órában művészetét.

Nehezen alvóknak ajánlja Szundi a Hollandiában már regisztrált „álomporos sütőipari terméket”.

És itt látható Szundi legfőbb ellensége, a vénséges Kotyogós apó és erős akcelerációt mutató kisunokája. Családi vállalkozásuk mottója: „Éberség!”

Harmincadik hét - kedd

[A hét törpéi]

Morgó után Szende jelent meg a fényes és hatalmas Írócsarnokban. De ezt senki nem vette észre. Azaz mégis csak! Egy avatott szemű törpekutató egész nap Szende nyomában loholt, hogy lefotografálja a sokszínű, ám félénk teremtményt.

Szende nem szereti, ha bámulják, még kevésbé, ha a fényképezik, így bevetette magát a virágok közé.

Délben egy óriási kavics mögött bújt el.

Estére már-már feladta a harcot az Attenborought is megszégyenítő türelemmel rendelkező kutató, amikor egy pillanatra mégis felbukkant Szende. (Elképesztő, miket találni az irodánkban...!) Páratlan értékű fényképpel gazdagodott a törpológia, még a Fehér Holló Társaság (FHT) is gratulált hozzá sürgönyben.

Harmincadik hét - hétfő

[A hét törpéi]

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy Arnolfini birodalom. Ennek a birodalomnak volt egy királya, aki igencsak jó barátságban volt a szomszédos nemzetek fejedelmeivel. Olyannyira, hogy írócsarnokát minden héten átengedte más és más királynak, királynénak. Gyűlt is a sok aranypixel és pergamenszöveg, meg volt egy-két komment is. Míg nem egyszer csak ott termett 7 törpe... Na, nem egyszerre, csak szép sorjában.

Hétfőn megjelent Morgó, mert a jó kis hétvége után ugyan kinek van kedve 6:43-kor kelni, kikászálódni a finom meleg ágyból és heti mítingre menni, fándrézing tervet megvitatni, meg ekszcell táblát szerkeszteni?! Grrr...! Sőt, morrr! (Szundi nem is kelt fel, hiszen csökkentett óraszámban tanít az Álomigazgatási Főiskolán).

Morgó feje már majdnem annyira lila volt a méregtől, mint a Rettentő Közösképviselőnek, aki külön edzéstervet készített a Nemzetközi Dohogó Bajnokságra. Reggeli légző- és fújtató gyakorlata után mindig elolvasta a panaszleveleket, melyekkel a jóérzésű társasházi lakástulajdonosok támogatták felkészülését. Persze időnként akadt olyan elvetemült lakó, aki panaszládájába építő jellegű hozzászólást, elismerő sorokat dobott. Az ilyen írások olvasatlanul végezték a Kukában (szegény törpe).

A Bajnokság tavalyi második helyezettje Virsli, a feledékeny eb, aki alapvetően igen barátságos, ám memóriája nem ér túl messzire, így a ház lakóit minden nap újra megmorogja... az első szagminta-vételig.

Morgó törpének van egy titkos álma: egy táltos paripa. De nem ám az a gagyi fehér paci, valami szőke Ken alatt, nem! Morgó álma az a csodaló, amelyet eddig egyedül az aranyhajú, rőt szakállú Gergő vitéz tudott megszelídíteni. A szilaj paripa hangosan morgott – mit morgott? Muzsikált! –, 74 ló erejével dübörgött az utakon, de Gergő vitéz szorosan fogta a gyeplőt, míg a napi 8 óra+1 túl (majd lecsúsztatja, ha összegyűlik) csatából békés otthonába vágtatott.