Negyvenegyedik hét

::A szerző honlapja::Arnolfini Galéria::

Negyvenegyedik hét - vasárnap

[Téli játékok 5]

Mára éppen elegendő hó esett ahhoz, hogy jókor reggel kimenjek a kertbe hóembert építeni. Sajnos egyedül kellett boldogulni a hamari olvadásnak kitett hóval. Misóka, vissza-visszatérő láza miatt, mindkettőnk bánatára, nem jöhetett ki, de szigorúan közölte velem méretbeli és morfológiai kívánalmait. A hóember a maga teljességében vonakodás nélkül meg is jelent kertünk közepén. Közben kiérkezett az ügyeletes gyerekorvos Misókához, megvizsgálta, gyógyszert írt, elment. Aggódva várjuk a teljes gyógyulást. Így hát csak egy rövid ablakon kikukucskálás jutott a kis betegnek. A tél folyamán mindenképp sort kerítünk egy családi hóember építésére.

Negyvenegyedik hét - szombat

[Téli játékok 4]

Ablakomon kinézve látom, hogy szépen esik a hó. Ez így van rendjén.

Számos köznapi életelem közül legjobban az unokámmal töltött rövidebb-hosszabb együttlét boldogít. (Léha foglalkozásom is néha-néha.) Közös játékunk meghittsége barátságunk értékes hozadéka. Misóka végtelen kedvessége, sziporkázó ötletessége családunkban mindenkit katalizál, legjobb értékeinket hozza felszínre. Így mindenkivel kialakult egy érzelmi alapú viszony, ami szűkebb családunk bármelyik tagjával egyénre szabott játékokat iniciál. Anyukájával való együttlétben elsősorban a zene, zenehallgatás, a hangszerek a fő tartalmi vonulat. Itt is érvényesül a sokféleség szeretete, ilyenkor a házunkban lévő minden hangszert, hangszermaradványt összegyűjt. Apukájával játszva, főleg a biológia, élettan és az orvosi anatómia, valamint az egyre bonyolultabb számítógépes játékok a fundamentum. Jamama (sejthető, hogy ő a nagyi) univerzális, szinte bármikor képes bármelyik játékra és adott esetben még kedvence kuktai segítségét is integrálja. Meseolvasást mindenkitől örömmel hallgat, anekdotáimon nagyokat derül.

Misóka tegnap este belázasodott, még ma is kínozza a láz, ezért úgy döntött, hogy hadba lép a kór okozói ellen, hiszen meg kell védenie kedvenceit.

Talpig vértben.

Állandó kedvencek.

Soros kedvencek.

Negyvenegyedik hét - péntek

[Téli játékok 3]

Hideg van. Erős szél fúj itt is, de nem akar esni a hó, pedig már nagyon várjuk.

Szorgalmasan bővítem a műmadártoll készletet, hogy a javasolt írnokos játékhoz legyen elegendő és sokféle íróeszköz. Már 21 darab van. Misóka el van ragadtatva, ha egy adott tartalmat egyszerre több formában lát megjelenni, nyilván érzi, hogy önmagában egyik kifejeződés sem maradéktalanul teljes. (Közben kiderült az is, hogy egy madár jobban tud igazi madártollat készíteni, mint az ember.)

Most mint írnok minden tintát és nyomhagyó folyadékot magához von, a különböző méretű műtollakat kupacba gyűjti, hátára ölti az okvetlenül szükséges kódexet, és kezdünk. Játékunk a Süsü, a sárkány című bábfilmsorozat egyik epizódjának kivonatolt változata, melyben Misóka az írnok (szolga) és én vagyok a kancellár (főnök). A produkción végigvonul a virtuális és a valóságos szerepek váltakozó kettőssége. Az írnok erélyesen várja a kancellár utasításait, de Misóka folyamatosan parancsolgat nekem, hogy mit és hogyan diktáljak. Levelet írunk ugyanis Süsü apjának, a mindig mérges sárkánykirálynak. A levél elkészül, légipostai küldeményként röppentyűvel továbbítjuk. Rettegve várjuk a választ.

Negyvenegyedik hét - csütörtök

[Téli játékok 2]

Ma délután, az óvodából hazatérve, Misóka egy gyakran műsorra tűzött, régebbi keletű játék felújítását szorgalmazta. Megint láthatott az utcán hajléktalan szegény embereket, akiket mindig nagy, részvétteli kíváncsisággal tanulmányozott, így a tapasztalat alapú karakter- és helyzetismeret lett a játék alapja.

Előkészületként számtalan cigit kell készítenem, amit aztán ádáz dohányzás közben önfeledten szétdobálunk magunk körül, a már előre jól beszemetelt terepen. Ahogy illik a magunkfajta emberekhez. Ülünk a kanapén, cigizünk szótlanul. Misóka néha megszólal: ugye Japi (ez én vagyok), mi rosszemberek vagyunk? Ezt röviden, de öntudatosan jóváhagyom. A rituálé csendesen folytatódik elég sokáig, közben mélyen egyetértünk abban is, hogy tüdőnket jól behamuzzuk. Én azonban biztos vagyok benne, hogy komoly játékunk az elesettekkel való együttérzést, s nem a felelőtlen önpusztítást fixálja kis lelkében.

Figyelemre méltó Misókának az a felismerése, hogy a társadalomból kiszorított ember minden közmegegyezést szükségszerűen fumigálhat.

Kisiskolás koromban a tanító bácsi ilyen gyűrögetéssel titkosította a gyerekekre bízott üzeneteit.

Negyvenegyedik hét - szerda

[Haszontalan tárgyaim]

Kicsit fáradtan üldögélek a műtermemben, s az apránként összegyűjtögetett haszontalan tárgyaimat nézegetem. Közben eszembe jut, hogy a nem művészinek szánt funkcióvesztett tárgyak látványbeli, formai esztétikai értékei milyen hamar megjelennek, érvényre jutnak. Intim környezetünkben a művészet jelenlétét sugározzák, s minthogy kifejezőerejüknek nincs iránya, gazdag képzetkeltésre is alkalmasak.

Negyvenegyedik hét - kedd

[Juszku bácsi]

A négyesztendősségről jut eszembe néhány kora gyermekkori emlék Juszku bácsiról, aki gyümölcscsősz volt egy nagy gyümölcsösben, ahol édesapám volt a kertész. Volt Juszku bácsinak egy figyelemre méltó, felső harmadánál erősen elgörbített sótartója. Engem bámulatba ejtett a görbeség célirányossága (mintha tudattal látta volna el e görbület a sótartót), ugyanakkor nagyon zavart, hogy csak egyféleképpen lehetett sózni vele. Azóta is dühít a túlságosan kézbe designolt használati tárgy.

Juszku bácsi profiljához úgy tartozott a pipája, mint az orra. Én jó szüleim erős fedezékéből bátran követeltem: dobd el pipát! (később el is dobta szegény, de a kanállal együtt).

A háborús front elől menekülve sebtében összekapkodott nélkülözhetetlen tárgyaikat vitték magukkal az emberek, Juszku bácsi azonban hat-nyolc különböző kalapot nyomott a fejére, ami engem őszinte bámulatba ejtett.

Érdekes még, hogy kezdeti pipaellenességem dacára közel negyven évig én is szipákoltam, csak Miskó születésekor dobtam el a pipát. A kanál még megvan.

Juszku bácsi sótartója

Juszku bácsi pipája

Juszku bácsi kalapjai

Negyvenegyedik hét - hétfő

[Téli játékok 1]

Az időjárás télies, ahogy illik. Délelőtt 4 éves unokámmal, Misókával játszottunk szituációs játékot, mint mostanában mindig. A szerepeket Ő osztja ki, minden szereplő én vagyok, folyamatos dramaturgiai segítség nélkül nem is tudnám ellátni e nehéz feladatot. A segítséget megkapom. Könnyítésül ő is vállal néha egy-egy szerepet, különféle egyszerű tárgyakat (dugó, dió, mogyoró stb.) nagy megszemélyesítő erővel szerepeltet. Ez nekem öröm és mindig derűs élmény, valamint figyelmeztetés is arra nézvést, hogy milyen fontos fedezeti érték a művészetben a személyesség. (A sikeres megszemélyesítés feltétele a gazdag, meggyőző személyiség.)

A lentebb látható három fotó közül a középsőn és az alsón Miskó által appercipiált és megformált idea látható. Érdemes megfigyelni a tus, ecset rajzon, hogy az „őskáosz” karakter nélküli tagolása (csak a semmi tagolatlan) hogyan válik karakteres tagolássá.

Gyermekjátékok
(A lovacska a húgom munkája, a többi az enyém.)

Varázslók

Ember
(Az utóbbi két címet is Miskó találta ki.)