Tizenhetedik hét

::Vargha János honlapja::

Tizenhetedik hét - vasárnap

Könyvtári órák

Nyomtattatott 1732-ben

Nyomtattatott 1732-ben

Nyomtattatott 1732-ben

Nyomtattatott 1765-ben

Nyomtattatott 1920-ban

Nyomtattatott 1976-ban

Nyomtattatott 1989-ben

*

ZÁRADÉK A KÖNYVTÁRI ÓRÁKHOZ

Arany János: Bolond Istók
1850 - 1880
II. ének, 34-37. strófa

34

Látszik, bolond volt. Ami szűnidőre
A megszabott órák s napok során,
Önvád nekűl szert tehetett, a dőre!
Azzal henyélte el későn-korán,
Hogy olvasott borúra és derűre,
Mohón, systéma nélkül, szaporán,
Mintha, mit a világ nyomdái nyomnak,
Fejébe kéne férni mind, a lomnak.

35

Legjobban a versköltőket szerette;
Ünnepje volt, ha effélét kapott:
De szükségből a prózát is meg-ette:
Új s régi könyvet, pamphlét, hirlapot;
A "Juhtenyésztést" egyformán bevette
Meg a vitázó dogmás vén papot;
A bibliát rég tudta volt merőben,
S mind, amit nyomtanak "ez esztendőben",

36

Vágyának az sem épen akadálya,
Ha könyve néma, nyelve idegen:
Előbb egy-két szó értelmét kivájja,
Tünődve mint hieroglypheken,
Míg a mondatnak is nyitját találja; –
Így ássa, mint szú, a laprétegen
Magát keresztül; – s ha kezére jön,
Nyelvtant is olvas, meg szótárt - külön.

37

Csodálatos fő; hova fér e zagyva,
Emészthetetlen brutto töltelék?
Jut-é fiókja mind ennek az agyba'?
Vagy, mint edény ha színig megtelék,
A többi átfoly még nyomot se' hagyva? –
Elfolyt biz' abból, gondolom, elég:
Sőt, ami része bennmaradt nehánynak;
Nevezni azt se' merném tudománynak.

Arany János

***

Tizenhetedik hét - szombat

Könyvtári órák

1.)

BETLEHEM

A gyolcs ködökben puha varjak ülnek,
csüggedt borókán fészkel a homály.
Tömpe szobácska vert földjére dülnek
két botos pásztor és három király.
Az asszony leszáll a kamrai létrán, –
Mennyből az angyal! – zeng öt atyafi.
Az öreg kapás az ólban ganét hány,
kántálnak sírva lompos tyúkjai.
Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt,
borostás állal komorul a zsupp
s fodor leveske szaga áraszt vígaszt,
mely a danával mennyezetre fut.
Jézus, kinek szállása sárga irka,
heverő papírbarmok közt örül
s a tűz fényénél a jámborok mintha
ugrándoznának a jászol körül.
De ez nem igaz. Részes-szalmát hajszol
az úri szél és gőzlik a magyar
s a két pásztor fonott kalácsot majszol
s a három király pálinkát nyakal.

1929

2.)


A SZIGETEN

Margitsziget, hol joghurtot söröztem,
hol csókolóztam állva, séta közben –

Mily drága vagy, lágy röptü lombjaiddal,
polgári áron enyhült gondjaiddal!...

Mint egeret a macska, a melegben
csak lestem, egy levélke hátha lebben.

Ugy izlett már a levegő is régen,
mint állott sör, habja se volt az égen.

Kiléptem hát, hogy enyhülésre leljek, –
de "Hoch!"-ok zugtak és rekedtebb "Heil!"-ek,

csámpás Wotanok téglavörös arccal,
több mecklenburgi kisiparos dalkar

zajongta, hogy csak ő van a világon
és megvalósul a keleti álom!

Barna szmokingban huzták a zenészek –
de kinek huzták? melyik nép a részeg?

Ezt ők döntsék el, a felsőbb hatalmak,
akik nem adtak egy pici nyugalmat.

Mert én azon tünődtem meglepetve,
mért mentem éppen a Margitszigetre?

1934

3.)


ARANY

Lombozott a por még, ám elült a zaj,
elfult a homokban a sziklamoraj.
Köt a karcsu füst is, e szelid virág
s gond érleli termőn a puszta fiát.

Édes burgonyát föd darabos talaj –
Téged is födött így a gond meg a baj.
S gondoltad, mit gondolt csendjében a táj –
a hős el van vetve, teremni muszáj.

S mig szél nyalta, tépte a rét bokrait,
lassan lépve hoztad komoly ökreid.
Verseidre raktál szép cseréptetőt
s homokot kötöttél, a futó időt.

Hadd csellengünk hozzád, vagyonos Atyánk!
Házhelyünk a puszta, kóbor a kutyánk.
Hadar a szárazság, pusztit az egér
s gőggel fortyog kásánk, de hát az mit ér?

1937

Tizenhetedik hét - péntek

Könyvtári órák

„A forradalmak győzelmével ér fel az, hogy ma hazánkban a betű, a könyv a magasrendű irodalom, ha nem is milliók, de százezrek mindennapi lelki tápláléka.”

Simon István, 1958

A Szépirodalmi Könyvkiadó Olcsó Könyvtár sorozata 1954-től 1989-ig jelent meg. Az első kötetek 1954-től kis alakban (11×15 cm) jelentek meg, majd 1967-től nagyobb alakú (11×18 cm) formátumban, 1981-től színes borítóval. A kezdeti kötetenkénti 3-4 forintos árak 1979-ig tartották magukat. Az utolsó könyvek 30-40 forintba kerültek; ma az antikváriumok több száz forintért árusítják őket.

Wikipédia

1.)

Ha nem lenne itt, nem ismerkedtem volna meg vele soha. De most már túl régóta állok vele ismeretségben.

----------

— Milyen kár, hogy már vége — sóhajtott Roger.
— Vége. A húskonzerveknek mindenesetre vége — jegyezte meg Susan száraz hangon.

2.)

Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy borzasztóan boldog vagyok — felelte Švejk, a derék katona — az valami csudaszép lesz, amikor mi ketten elesünk a császár őfelségéért és a családjáért.

----------

Február negyedikétől kezdve déli egy órától este félötig a konflislovak két hátsó lábát össze kell kötözni és csak úgy lehet hajtani őket. Amennyiben így is előfordulna, hogy egyik-másik jól tud futni, a zsineg végét tartozik a kocsis a jobb mellső kerékre erősíteni.

3.)

Sohasem elég nekik a szenvedés: szüntelen könyörögnek az Úrhoz: Amplius, Domine! — Többet Uram... és Isten mindig teljesíti e kívánságukat.

----------

Akit ez az állat a mellén megmar, annak nincs sok ideje hátra.

Tizenhetedik hét - csütörtök

Könyvtári órák

Szerkeszti VAJDA JÁNOS

1.)

A magyar nőkről a „Schlesische Zeitung”-nak egy szellemdús tárcaírója következőleg nyilatkozik: „Két nemű szépség van: egyik, melyet az alakok szabályossága, másik, melyet a kifejezés ingere alkot. A magyar nőkben mindkét szépség egyesül... Talán nem nehéz egy magyar nőt szeretni, de bizonynyal igen nehéz, hozzá hű maradni. Egy teljes szépségü nőt szeretni általában véve gondot ad: csak szépségéért szeretitek őt?... George Sand mondja, hogy mélység, állandóság és rajongás tekintetében semmi szerelem nem hasonlit egy rút asszony iránti szerelemhez...”

2.)


3.)

ARANY JÁNOSRÓL

Az arczképet, melyet ezennel vesznek tisztelt olvasónőink, megnézhetik jól, merenghetnek rajta hosszan, mélyen, és ha ítéletünknek hitele van, ugy bátran hozzágondolhatják azt is, hogy mi mindnyájan, kik akár szépek, akár jók, akár gazdagok, — hiúk, önhittek, kevélyek, alázatosok, vagy szerénytelenek vagyunk — a mulandóság törvénye szerint annak idejében elmulunk, a nélkül, hogy legközelebbi rokonainkon kívül sokáig emlegetne valaki, vagy hogy épen oly nyomot hagynánk magunk után, melyet el nem söpör a századok szele; elmulunk, és nevünk, lételünk emléke elenyészik a szörnyű messze időben; — csupán ez arcz, ez egyike azoknak, mely vonásain még hetedik unokáink is kegyelettel fognak merengeni, s valami fájó érzés fogja el kebleiket, rágondolván a méltánylatra, melyet ez arczkép eredetije a jelentől életében vett, s felsohajtanak: dicső ember! miért nem vagy közöttünk, miért nem születtél hálásabb időben, midőn „világosabban látó századok” mélységed és magasságod egész terjedelmében felfogtak, és — szerettek volna!...
Ez arcz olyan érdekes, olyan ritka arcz, melyet az ég, valahányszor a késő századokban villámlani fog, mindannyiszor bevilágít az idő felhőiben. ...
Teremt az ember anyagot, alkot az ember idomot, alakot. Kimerjük mondani, hogy az alkotás tökélyében Aranyt legalább nálunk senki sem múlta felül. Vannak és pedig számos költeményei, melyekre elmondhatja bizton: jőjjön valaki, és vegyen el belőlük egy betűt, s tegyen helyére jobbat! ...

VAJDA JÁNOS

Tizenhetedik hét - szerda

Könyvtári órák

Kolumbus tojása. Szórakoztató és tanulságos
tudományos játékok gyűjteménye, 167 képpel

Ötödik kiadás, Union Deutsche Verlagsgesellschaft
Stuttgart, Berlin, Leipzig [1910?]

1.)

A könyökről a kézbe

2.)

Az ifjú akrobata

3.)

Parancsoljon, a saját feje…

Tizenhetedik hét - kedd

Könyvtári órák

Szépművészeti első magyar folyóirat,

alapítá és szerkezé Róthkrepf Gábor
Pesten, Trattner-Károlyi nyomtatása, Úri utsza 612.

1.)

Herczeg Esterházy Miklós. 1836.
1ső Regélő mellé

Árpád virágzó magva te fő Magyar!
Elődeidnek fegyvere népeket
Győzött, ’s hazánkért számtalanszor
A’ viadal mezején csatázott.

Ők voltak a’ harcz vérzivatarjain
’S a béke napján bölcs vezetők, atyák,
’S kormányra termett őrszemekkel
Szélvészeket zabolázva tartók.

BERZSENYI Esterházi Mikl. hghez 1797.

2.)

Szeged vára ’a bánsági oldalról

Lakosainak száma felmegy 35,730-ra. Határa 14 négyszegű mértföldet foglal magában. Egy része fekete, másik székes, harmadik vagy is nagyobbik része homokos, melly utósón nagy szorgalommal és költséggel az uszó homok terjedésének akadályozására ültetett szép erdei állanak. Nevezetes sóeladás gyakoroltatik benne; lakosai leginkább juh- és marhatenyésztésből, földmivelésből, jelesen szappannal, szalonnával, ’s vászonnal való kereskedésből, némelyek kuksó főzéséből, széksó seprésből, mások ismét fuvarozásból élnek.

3.)


A’ baziliszk-sárkány (mellynek rajzalakját mai számunk mellett közöljük) jelen napig többnyire mesés állatok körébe számláltatott, ’s annak csak kitömött példánya is a’ legnagyobb ritkaságok közé tartozik Európában. Tudtunkra csak a’ bajor kir. természeti gyüjteményben találtatik egy példánya. Hazánban talán neve is feledékenységbe jutott. Annál érdekesebbnek leltük tehát ezen állatnak, rajzával együtt, megismeretését, minthogy kitömött eredetije Pozsonból került. Nem régen szerzé azt meg t.i. magának Litterati Nemes Sámuel úr, budai antiquarius, a’ történeti régiségeknek, mesterműveknek, természeti ’s más egyéb becses tárgyaknak szorgalmas gyűjtője. Az említett basiliscus példányát, mint a’ tudósitás bizonyítja, a’ néhai Jesuita atyák szerzették (honnan, nem tudhatni), és pozsoni gyógyszertárjokban nagy ritkaság gyanánt tartották. Később egy tudósnak került kezére, ki igen jól viselvén gondját, most is üveg alatt igen jó karban látható, ’s mint egyetlen példája hazánkban méltó a’ szemlélésre. Magassága az állatnak mintegy negyed láb.”

________

EMLÉKMONDÁS

Köny. Szerencsés az, bár mindenétől megfosztva, kinek még egy könyűje van, melly nem kegyetlenül feldúlt, hanem szeliden ellágyuló kebelből forrott-fel.

KÖLCSEY

__________________________

Figyelmeztetés. Folyóiratunk ezen évi folyamatjából még nehány teljes szám megszerezhető. Az elkésett t. pártfogók tehát méltóztassanak azok iránt mennél előbb rendelést tenni. E’ pompás és igen tömött nyomtatású folyóirat ezen esztendőben mind rendszerére, mind belső érdekére nézve tökélyesült. Már is három érdekes arczkép, három’ parisi, egy bécsi divatkép jelent meg nyolcz első száma mellett; legközelebb pesti magyar divatkép diszesitendi, ’s más érdekes képek, és műtárgyak nevelendik becsét.

Tizenhetedik hét - hétfő

Könyvtári órák

Ismét egykét játék Metastasióból.

1.)

„Óh vajha N a g y g y a i n k elött is tellyesen felkapna már egyszer ez a’ szép N y e l v arra a’ betsületre, és szeretetre, mellyre igen-igen méltó! – Úgy azoknak hazafiúi szívekbe kapaszkodva, mindenkor feszesebben állhatna a’ fergetegben, ha (a’ mitől ójja az Ég!) megint valamelly mostoha változás találná fenyegetni. Írtam Izsán, Komárom mellett, Februarius 28-dikán 1811.”

Döme Károl.

2.)

„Itt lankadttabb lehet a’ színvegyítték: de azért a derék festés: — az indúlatok’ eleven rajzolása az egyenesekben; a’ függőben tartó szövevény az egészben; az édes váratlanság a’ kifejtődésben; — mind ez, itt is mindenkor remek marad. Imitt-amott a’ dalotskákat magam is gömbölyűbbeknek óhajtám, de Himfynek kellett vóna lennem, hogy tellyesedhetnék óhajtásom; Himfyt pedig tsak századok szűlnek egyszer.”

3.)

HORÁTZ.
II. könyv. XIV. Dal.

Háj, életünknek napjai, Posthume,
Minő sebessen múlnak! — Ha jó vagy is,

A’ rántzok, a’ vénség, ’s halál nem

Késnek azért az elérkezéssel;

Nem: bátor három-száz bika’ vérivel
Kérleld naponként a’ pokol Istenét,

Kinek szavát még a’ temérdek

Gérion is Titziussal egygyütt,

Mint elrekesztett foglyai, rettegik
Túl a’ motsáros Stiksz szomorú taván. —

Tudn’illik által kell evezni

Mindenikünknek ezen, kik élünk

[…]