Huszonkettedik hét

::Gasztroartisztikus projekt a 12. Arnolfini Fesztiválon::Gasztrospektív-pertformansz a 9. Arnolfini Fesztiválon::Research International Hoffmann::

Huszonkettedik hét - vasárnap

[21 ajtó]

Epilóg: Végére jár a hét, az utolsó ajtóimat nyitogatom a Képolvasó közönség belátására. Remélhetőleg megbocsátható, hogy az utolsók között lesz néhány, ami inkább szimbolikusan, mint tárgyiasultan ajtó.

19. Almarét
Sirattam már az Almarétet egy korábbi arnolfinis projektben, de nem lehet elégszer. Az Almarét számomra a gyermekkor kapuját jelentette, a téli szánkózásokat, a sötétedésig hógolyózást és jégen csúszkálást, a domboldal zöldjét nyáron, a hegytetőről hazaszaladni az Almarét lankáin. Ennyi maradt belőle.

20. Tolóajtó a kertre
Lakásunk egyik legvonzóbb tulajdonsága az óriási, kertre néző ablak, ami egyben tolóajtó, ezáltal elméleti lehetőséget adva arra, hogy a lakóteret összeköthessük a kerttel. Ki-be járkálni, élvezni a zöldet, a napot, az esőszagot, a frissen vágott fű illatát, a saját nevelésű zöldfűszereket, a reggelit a szabadban. De van, ami még ennél is fontosabb. Annyira féltjük a cicákat – sajnos sokat láttunk már elpusztulni az autók kerekei alatt –, hogy negyedik éve gyakorlatilag nem élvezzük mindezeket a kerti örömöket. Ha már nagyon nem bírom a bezártságot, szegény cicókat kell bezárni, hogy el ne csatangoljanak.

21. Kékszakállú
Gondolom, számos olvasó vette biztosra, hogy a Kékszakállú ajtói előkerülnek, nem fogok csalódást okozni nekik. A Kékszakállú számomra az első valódi, bár szűzies szerelmemet idézi, 15–16 éves koromból. Az akkor 20–21 éves fiatalember korát meghazudtolóan mély ismeretekkel rendelkezett a teljes zeneirodalomról. Ő vezetett be Brahms, Mozart sőt Wagner és Bartók világába is. A Kékszakállút sokszor hallgattuk együtt, teljes sötétségben, kézen fogva. A férfi és nő közötti érzésekről ma sem tudok mélyebben, megrendítőbben beszélő művet. És azt örökre megtanultam, hogy a becsukott ajtók titkokat rejtenek.

Huszonkettedik hét - szombat

[21 ajtó]

16. Iskola
Tősgyökeres budai lány vagyok, az Auguszt Fény utcai házába születtem, és 56-ot a habüstök között oáztam végig. Azután az akkor még nyitott piac látványán cseperedtem, nem csoda, hogy piackutató lett belőlem. Születésem óta hat helyen laktam (persze, már a hetedikre készülődöm), de mára szinte visszaértem gyermekkorom helyszínére. A Kissvábhegy zegzugos, furcsa hegyesszögekben összefutó utcái, meredek domboldalai jelentik az otthont. Nyolc évig a Városmajori iskola volt életem meghatározó helyszíne. A Kós Károly tervezte, igazán gyönyörű épületben akkor (a hatvanas években) a 2147-es számú Bartók Béla úttörőcsapat székelt. Vigyázz! Pihenj!

17. Szívkórház
A híres szívátültetések színhelye az iskolával átellenben áll, szívszorító (sic!) ellenpontként a zsivajgó gyerekcsapatok látványára. Számomra nagyon sokáig csupán érdekesség, helytörténet, lokalitás volt. Mindaddig, amíg először apukám, majd most már anyukám is ide nem került kezelésekre. Valóban az ország legjobb kardiológiai központja. De csodákat sajnos ők sem tudnak tenni.

18. Kertecske
A Szívkórház oldalában, az Acsády (Adler) Ignác utca első házának kertje. Mintha egy kis alföldi falu csöppnyi virágos-zöldséges kertjét repítette volna ide valami forgószél. Az év minden szakában tökéletesen gondozott, ám közben megőrzi az autentikus falusi idill képét. Nincs itt egyetlen divatos nyírott bokor, mediterrráneumból vagy távoli kontinensről származó exóta, sem fennhéjázó unikalitás. A városi környezetben, a sokemeletes házak árnyékában éppen ez a kis gondosan megművelt, hagyományőrző földdarab tűnik szívvidító exótának.

Huszonkettedik hét - péntek

[21 ajtó]

13. Egy kereskedelmi tévé bejárata
Először tudjuk le a munkát, így hétvége előtt. Üzleti titkokról persze nem tudok beszámolni, de talán így is érdekes, hogy egy-egy tévéműsor milyen mértékben spontán vagy kitalált, kutatással alátámasztott. Egy népszerű műsor nézettségének javítása érdekében fogunk vizsgálatot végezni. Megpróbáljuk kinyomozni, mitől vándorolnak a népek egyik műsorról a másikra, mivel lehet még néhány percig ott tartani őket. Ez aztán igazán kimérhető, adagolható műfaj lenne, ennek ellenére inkább csak próbálkoznak ezzel-azzal, mint hogy módszeresen elemezzenek és tervezzenek. Szóval majd keressük a tűt a szénakazalban.

14. Fűszerek
Aki az Arnolfini Fesztiválokon már találkozott FoodGesamtkunstwerkjeim valamelyikével, eddig is sejthette, hogy fűszereim nem férnek el egy dobozkában. Nos, most a KépOlvasók előtt feltárom fűszerbarlangom ajtaját, betekintést engedve a boszorkánykonyhába. A körülbelül 400 kisebb-nagyobb üvegcse könnyű rendszerezésének, áttekinthetőségének és minőség-megőrzési szempontjainak figyelembevételével kellett megtervezni a konyhabútort, amit végül a pultba rejtett kihúzható, keskeny, de mély, három emeletes rekeszsorral oldottunk meg. Aki megnézi, többnyire nem hiszi el, hogy rendszeresen használok ennyi félét, pedig tényleg. És akkor a spájzban rejlő további több száz zacskócska, üvegcse, dobozka, szütyőke és egyéb kincs még nem is látott napvilágot. Hát, íme egy újabb addikcióm.

15. Recsike
A szép vörös Nari cica már kiosont egy ajtón kedden. Most meg itt ül Recsike, természetéhez híven a ruhásszekrény ajtaja mögött, tipikus Kleopátra vonalban kisminkelt szemeivel, tigriscsíkos bundájában. Nevét az öthetes korában összeszedett tüdőgyulladásnak köszönheti. Úgy recsegett, mint egy rossz rádió. Recsi az én cicám, azaz ha fáj a fejem, odafekszik mellém; ha fáradt vagyok, ott dorombol rajtam; ha unatkozik, addig törleszkedik a klaviatúrához, míg inkább az ő hasát vakargatom munka helyett. A legszebb története, hogy levadászta az egeremet. Addig rágta a drótját, amíg a komputer egér megadta magát, és már nem cincogott tovább a számítógépes vadászmezőkön.

Huszonkettedik hét - csütörtök

[21 ajtó]

10. Patyolat
Lemegy ma még egyáltalán valaki a Patyolatba? Én igen! Szerintem az ország legutolsó Patyolata működik rendíthetetlenül a Városház és a Vármegye utca sarkán, mintha 1967-ben megállt volna az idő. A helyiség NDK turmixgép színű (igen, a kivehető ajtósra gondolok), törtfehér-narancs díszítése, a bent izzadva vasaló kortalan asszonyok monoton mozdulatai, az ajtóból áradó mosott ruha enyhén savanykás szaga évtizedekkel röpít vissza.

11. Fakockák
Apukámmal – nagyon hiányzik – rengeteget járkáltunk kislány koromban a Belvárosba vasárnap délutánonként, amikorra a családi levegő általában már eléggé beszívhatatlanná vált. Egyik kedvenc szórakozásunk a Mézes Mackó volt, ahol én mindig Imbiszt ettem (ma se tudom, mi is az az Imbisz), ő meg tormás sonkatekercset. Gyümölcsturmixot ittunk hozzá. De az igazi izgalom az volt, amikor a fakockás átjáróházon átosontunk a Petőfi Sándor utcából a Városház utcába, a dupla belső kerten keresztül. Aki még látni akarja Budapest utolsó (tudtommal több mint százéves) fakockákkal kirakott átjáróházát, ne késlekedjen. A napjai meg vannak számlálva.

12. Portálok
Az ajtó-kapu témába erősen kívánkozik az elhagyott üzletportálok ügye. Ügy, mert az azért egészen elképesztő, hogy a Puskin mozitól a Kossuth Lajos utcán, majd a Városház utcán az ominózus Patyolatig sétálva nyolc üres bolt – többnyire rettenetesen elhanyagolt állapotban lévő – vaksi ablakszemét számoltam meg. Szégyen, hogy az ország kirakatának számító, turisták százezrei által látogatott utcaszakasz így néz ki. S ahelyett, hogy a feltételeken alakítva ismét működő boltokká válhatnának, a Belváros inkább „Fogadj örökbe egy üres kirakatot” mozgalmat indít...

Huszonkettedik hét - szerda

[21 ajtó]

7. Gerlóczy
A Gerlóczy kávéház, eredeti bejáratával együtt, egy régi-új csoda. Az épületet a kicsit idősebbek még Design Centerként ismerhetik. A sajtkereskedelemből tehetőssé vált T. Nagy Tamás pár éve nyitotta itt meg a legjobb klasszikusokat idéző kávéházat, majd varázsolta az egész épületet igazán gyönyörű butik hotellé, kitűnő ízléssel. Elfáradván az irodai taposómalomban, a Gerlóczy megfizethető, franciás napi menüje sokszor nyújt enyhülést.

8. Homeless hotel
A kávéház elegáns, ízléses környezetétől 20 méterre a Gerlóczy utca ajtószerű, furcsa bemélyedései a fedél nélkül élőknek nyújtanak luxuslakást. A szemben lévő sajtbolt kiváló minőségű papírkartonjai fekhellyel, védelemmel, kényelemmel látják el őket. A környéken kószáló turisták gyakran megállnak fényképezni őket, ráérezve a látványban rejlő groteszkre.

9. Semmelweis utcai kapuzár
Egy utcát lezárni sorompóval szokás, de a földből alattomosan kiemelkedő, majd jó esetben – a kihajtási engedéllyel rendelkező autó rendszámát felismervén – lesüllyedő fallikus sorompó meglehetősen ijesztő látvány. Bár kétségtelen, hogy amióta működik, legalább lehet parkolni az irdatlanul drága behajtási engedély birtokában.

Huszonkettedik hét - kedd

[21 ajtó]

4. Zuhany
Tizenéves korom óta csak zuhanyozni szeretek; ha én fürdőkádba mászok, ott már valami gond van. A reggeli zuhanyozás egyfajta spontán meditáció. Ha ilyenkor megzavarnak, az egész napom el van rontva. Önkínzó hajlamaimra jellemző, hogy minden zuhanyozást hideg vizes öblítéssel fejezek be. Na jó, csak derékig...

5. Nari
Csoda, hogy macska nem mindjárt a legelső képen tűnt föl. Belőlem öreg koromra igazi macskás vénasszony lesz, száz százalék. Az elmúlt hónapban volt olyan nap, hogy hét macskát etettem. Gyerekkoromban nem lehetett semmilyen szőrös állatom. Imádott nagyanyám csak szomorúan végigsimított az Elhagyott Javak Irodájától – csontsoványságát meghazudtoló asszertivitással – visszaszerzett perzsaszőnyegeken, és én már meg sem szólaltam. De ahogy kihúztam a lábam a szülői házból, azonnal került egy macska, aki 2 héttel előttem szült. Igaz, ő mindjárt hatot – én akkor beértem Zsófival. Azóta eltemettük Cilikét, aki ugyan kasztrált kandúrként élt velünk, de legalább 19 évet. Egy évvel volt idősebb, mint Emma, aki őutána már csak a harmadik gyerek lehetett. Amikor a lányok is elhagyták a házat, muszáj volt beszereznünk két cicát, gondosan személyre szabva. A hatalmas narancsszínű Nari Jóskát tekinti hites gazdájának. Az én Recsikémről majd később.

6. Google
Számomra a legfontosabb ajtó a világra egyértelműen az internet. Még alig telt el 2 nap, és már jó pár függőségemről beszámoltam – a világháló talán a leginkább addiktív. Beteg leszek, ha nem tudom a legváratlanabb pillanatban megkeresni egy szó vizuálisan elrendezett jelentésmezőjét a Visual Thesaurusban, átszerkeszteni sebtében egy fotót a Piknic.com-on, vagy elérni a benti számítógépemet és hajnali kettőkor válaszolni az e-mailjeimre. És visszasírni azt a nem is olyan távoli időt, amikor még lehetett hivatkozni arra, hogy nem vagyok az irodában!

Huszonkettedik hét - hétfő

[21 ajtó]

Hát, kedves KépNézők, akkor csapjunk az ajtók közé! Mert hogy az én konceptem az ajtó. Az egész képírókörös megközelítésből számomra az a lényeg, hogy emberek ajtót nyitnak mások számára az életükön. Ezért én ezt fogom megduplázni: a saját ajtóim megnyitásával engedek bepillantást – persze csak kulcslyuknyit – az életembe.

1. Hattyúház
A mai napom a Széna tér szomszédságában lévő Hattyúház ajtaján áthaladva okozott először izgalmat. A meglehetősen érdekes épület (szépnek nem nevezném) ötödik emeletén elhelyezkedő Firstmed Centerből hívtak vissza, hogy a múlt heti mammográfia leletemen talált igazán jelentéktelen kis elváltozást ismét megnézzék közelebbről, immáron ultrahanggal. Ha most minden női olvasó a melléhez – valamint frászt – kap, hát elnézést. De én pontosan tudtam, hogy semmi bajom, genetikusan én gutaütésre és szívrohamra vagyok elrendelve. És valóban. Csupán egy kis „normális nyirokcsomó” vetett Macbeth-i árnyékot a lágy szövetekre.
2. Volvo C30
Nem vagyok éppen autóőrült. Elmúltam 30 éves, amikor megtanultam vezetni. Kétszer is ültem totálkárosra törő autóban – teljesen vétlenül, karcolás nélkül úszva meg a baleseteket. De hogy az autó védjen, és ne legyen papírból, azt megjegyeztem. Az első saját autóm kicsi volt, helyes és gyors: Corsa Joy; kilenc évig örültem neki. A második szép és sportos: Alfa 147; „laza szerelésű sportos motor” – mondta a szerelő, amikor kicsit túlzásnak tartottam az ezer kilométerenként felhörpintett liternyi motorolajat; hat évig volt meg. És most a harmadik, a legkedvesebb talán, a „juharvörös” (sokkal inkább égetett agyagszínű) Volvo C30, amit már harmadik éve nyúzok. Két embernek ideális, de bőrönd már nem fér a csomagtartójába. Pedig a hátsó ülés igazán kényelmes, magas férfinak is. Feltéve, hogy harmonikába tudja hajtogatni magát, amíg beszáll, és szöcskelábakat növeszt magának, amíg kimászik az ajtón. Szóval inkább magányosan...

3. Vármegye Iroda
Életem legnagyobb részét itt töltöm ébren. Hatodik éve lakom ebben a nagyon barátságos, a Vármegyeház háztetőire néző, nyolcadik emeleti, üvegfalú irodában, amelybe egy tömör és teljesen átláthatatlan ajtón át lehet bejutni. A kilátás legfurcsább eleme, hogy a Bazilika kupolája és a Vármegyeház óratornya között a horizont legmagasabb pontja a Hármashatár-hegy adótornya. Ez egyszerűen nem lehet itt. Amíg felvisz a lift a nyolcadik emeletre, minden nap meggörbül a tér. Erről a fizikusok biztos sokat tudnának mesélni.