Ötvenegyedik hét

Ötvenegyedik hét - vasárnap

[Szín-Kör-Kép]

„Mostan színes tintákról álmodom.”

(Kosztolányi Dezső)

Színes

Remélem, ma mindenki észrevette a tavaszias időt és a sok napsütést. Merem remélni, ebben nekem is benne volt a kezem…

A nappalink fala színességével adott nekem lendületet. Átadom hát az érzést:
Színes tintákkal álmodoztam; valahogy így tudnám képben is megeleveníteni:
Az én hetemnek ezennel vége. Igyekeztem egy kis örömet vinni ezekbe a szürke, de egyre színesedő téli napokba.
Zárásként pedig következzen a hét verse, Kosztolányitól:

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

Ötvenegyedik hét - szombat

[Szín-Kör-Kép]

„Mostan színes tintákról álmodom.”

(Kosztolányi Dezső)

Fekete-fehér

Úgy gondoltam, nem lenne teljes a kép, ha kihagynám a színek két végletét, a feketét és a fehéret. De a fekete-fehér fotókat csalásnak érezném, így ma valóban fekete és fehér dolgok után kutattam. A feladat talán egyszerűbbnek is bizonyult, mint gondoltam.

Bevásárlószatyorral a vállamon elindultunk a boltba; a Városmajor mellett sétálva fotóztam ezt a fát.
Azután a napom mostanáig (este negyed kilenc) főzéssel telt. A második fogást mondjuk a közepén újrakezdtem, de végül megszületett a remekmű. Annyit ettünk belőle a barátommal, hogy szinte mozdulni sem tudunk.
A fekete-fehér konyhai sakktáblánk láttán biztos elmosolyodik a családom. Ők kilenc évig laktak itt, és nagyon szerettük ezt a helyiséget. Én azóta plusz három éve boldogítom a lakást és a fantasztikus konyhát.
Mindenki készüljön a vasárnapi fináléra!

Ötvenegyedik hét - péntek

[Szín-Kör-Kép]

„Mostan színes tintákról álmodom.”

(Kosztolányi Dezső)

Narancssárga

Minden színem egyre boldogabb a héten, mivel olyan jó érzés csinálni ezt a projektet. Ma egy egyébként színes, de télen nagyon sötét és szürke kávézóból hoztam ki a maximumot.

Belátom, fotózási tudásom határáig jutottam el ezzel a képpel, de szerintem olyan szép lett!
Sokat beszélgettünk itt ma. És nem csak mi, de káros szenvedélyünk megtestesítői is.
Még a falaknak is olyan jó, narancsos hangulatuk van. Mindenhol firkák, színes plüssmacik lógnak a falról, motorok és szánkók társaságában. Talán majd máskor megmutatom, most csak egy apró részletre van hely.

Ötvenegyedik hét - csütörtök

[Szín-Kör-Kép]

„Mostan színes tintákról álmodom.”

(Kosztolányi Dezső)

Sárga

Ma az Északi, Jó boszorkány tanácsát követve ráléptem a sárga köves útra. Az utamon az első, ami szembejött velem, egy olyan sárga csodaszekrény volt, ami aranyló pénzérmékért színes meglepetéseket dobott ki magából.

Még Kosztolányi szerint is „legszebb a sárga”. Élénksége már a szupermarketben is feldobott.
És ha az utcán vagy kertben még nem is látni ilyen szépségeket, a Tesco még virágokkal is meglepi a tavaszvágyókat. (Ez úgy hangzott, mint egy marketing szöveg, nem?)

Ötvenegyedik hét - szerda

[Szín-Kör-Kép]

„Mostan színes tintákról álmodom.”

(Kosztolányi Dezső)

Kék

Nincsen ebben a városban semmi, ami kék és még szép is? (A buszokat és a kukákat mégse sorolhatjuk ide...) Márpedig én ma kék színnel a fejemben keltem, és csak azért is ragaszkodom hozzá. Igaz, a kékre még azelőtt gondoltam, mielőtt kinyitottam volna a szemem. Mert amint kinyitottam, csak a havat láttam a háztetőkön. Ez eléggé letörte a tavaszvárásomat. Télen elbújnak a színek; az ég nem kék, a fű nem zöld, így ma is kihívás előtt álltam.

Még ha el is rejtőzött a hó alatt, ez a gazdájára váró autó a Pipa utcában igenis kék. A háttérben látszó teherautóról és az ominózus kukáról nem is beszélve.
Ennél a képnél az egyik feliratra hívnám fel a figyelmet: Balaton. Mégsem veszett ki teljesen a nyár Budapestből! Csak utazni kell hozzá; no meg várni.
Végül a konyhám is segítségemre sietett. Olyan szép ez a kék pohár. És még története is van. Amikor annak idején a bevásárlókocsiba tettük, azt terveztük, hogy az Arnolfini Retro Fesztiválon a popcorn-készítő masina mellett fog tündökölni. Ám akkor sajnos otthon maradtak a színes poharak, hogy azután a konyhaszekrényem állandó vendégeivé váljanak.
Bármilyen nehéz is volt, belátom, a színek most itt vannak, csak elbújtak, felfedezésre várnak. Újult erővel folytatom holnap!

Ötvenegyedik hét - kedd

[Szín-Kör-Kép]

„Mostan színes tintákról álmodom.”

(Kosztolányi Dezső)

Piros

Egy vallomással kell kezdenem: ma reggel nem ébredtem színnel a fejemben, ellenben erős görccsel a gyomromban, ami a délután egytől kezdődő felvételi vizsgámnak volt köszönhető. Így arra jutottam, legjobb lesz a színválasztást délutánra időzíteni. A vizsgáról 6-kor jöttem ki, amikor már elég sötét volt, de legalább a felvételi nagyon jól sikerült. Boldogságomat tükrözi, hogy a kedd színe a piros lett.

Bár tanultam KRESZ-t, ezt a táblát csakis úgy tudom értelmezni, hogy sétálni vagy biciklizni kötelező, mégpedig hátrafelé. Nézelődtem, de úgy tűnt, mindenki fittyet hányt az utasításnak.
Amikor a Váci utcában megláttam a piros székeket piros fényben, úgy éreztem, ezt miattam csinálták így. Nem „hagyhattam” ott.
A mai utolsó kép a hamarosan tányéromra kerülő vacsorámról árulkodik: csípős-savanyú leves és szezámmagos csirke tésztával. Kisadag, elvitelre.

Ötvenegyedik hét - hétfő

[Szín-Kör-Kép]

„Mostan színes tintákról álmodom.”

(Kosztolányi Dezső)

Zöld

Ma arra jöttem rá, hogy nagyon szeretem a színeket. Ezért úgy döntöttem, a hetemet is e köré fogom szervezni. Azt tervezem, hogy minden nap a reggeli hangulatomnak megfelelő színt állítom középpontba. Ma olyan zöldes kedvem volt. Ez biztosan a tavaszvárásom egyik jele is, hiszen borzalmasan elegem van már a sötétségből, a mindent belepő szürkeségből, egyszerűen elfáraszt.

Ez a figura még a karácsonyt idézi; most épp az ablakon át leskelődik. Talán ő is a tavaszt várja?
Ma reggel a metrón – mindenhol zöld szín után kutatva – azon gondolkoztam, vajon a kijáratot jelző táblák miért mindig zöldek. Ha azért, mert azt mutatják, hogy erre kell kimenni a zöldbe, a szabadba, akkor az Astoriára felérő gyanútlan járókelő valószínűleg hatalmasat csalódik. Odafenn ugyanis csupán a jelzőlámpák fényei nyújthatnak némi vigaszt a zöld színt keresőknek. Valószínűleg máskor ez fel sem tűnne.
A hátralévő napomat a könyvtárban töltöttem. Akik dolgoznak, most biztos irigyelnek, bár tényleg nincs miért. Ezek az egyetemi könyvtárak messze nem olyan izgalmasak, mint a filmekben.
Nemsokára kiderül, milyen színt tartogat a holnap. Igyekezni fogok, hogy színt vigyek minden kedves olvasóm napjába…