Tizenharmadik hét

::Blog: A Marx család kalandjai Tel-Avivban::

Tizenharmadik hét - vasárnap

[Tel-avivi séták]

Remélem, jól telt az Arnolfini Fesztivál! Én is kifáradtam a hétvégén, ma csak a közeli parkba mentünk. Délben Veronika javaslatára megismerkedtünk egy csoport Fülöp-szigeteki nővel, akik grillezni készültek. Izraelben több százezer vendégmunkás dolgozik, főleg kínaiak, thaiok, filippínók, sokszor illegálisan vagy rossz körülmények között. Ezek a nők idősekre vigyáznak.
Délután kondizni mentünk. A tel-aviviak nagyon sportosak, itt kortól, súlytól függetlenül mindenki mozog, nem ciki, sőt végtaghiányos embereket is láttam rájuk szabott bringákon tekerni. Látjátok a kerekesszéket?

A parkban van bringaút, kocogósáv, foci- és kosárlabdapálya, evezősklub, szabadtéri konditerem, és egy sziklamászófal is szolgálja a nagyérdeműt. Aki nem akar futni, az csak gyors ritmusban gyalogol. Olykor ortodox párokat is el lehet csípni, a férfi fehér ingben, fekete nadrágban, kipában, a nő erényes szoknyában, parókában és edzőcipőben rója az aszfaltot.

Vége az én hetemnek a naplóírásban. Könnyen ráálltam, elsőre jó játéknak tűnt, és meglepően sok időt, gondot, törődést igényelt, elfáradtam. Mindig témát találni, fotózni, de nagyon nem beleélni magam, hisz csak 1500 leütés lehet, kényes egyensúly szégyenlősség és feltárulkozás között... Főleg az aznapi fotók elkészítése esett nehezemre. A saját blogomba sokkal lazább elvárások szerint írok! Hét bejegyzésben Izraelről valós képet adni nem tudtam, még a mi izraeli életünkről sem, talán az érdeklődést sikerült felkeltenem vagy elaltatnom, kit mi illet.

Tizenharmadik hét - szombat

[Tel-avivi séták]

Ma Sabbat van. Tömegközlekedés nincs, a vendéglők fele bezárt, a másik fele viszont csurig tele, és a tengerpart is teltházas. Én strandolni mentem ma, bringával (tömegközlekedés nincs). Tel-Aviv tengerpartja jóformán végig egyetlen strand, homokkal, napágyakkal, éttermekkel, röplabdapályákkal, a parton valószínűtlenül bumfordi betonhotelekkel. Van szabadtéri konditerem is, és a part menti sétányon kocognak, bicikliznek az emberek, szombat délelőtt táncórát is tartanak a szabadban, idősebb résztvevőkkel. Sokan egy nekem ismeretlen ütős játékot játszanak, olyan, mint az asztalitenisz, csak asztal nélkül. Tudja valaki a nevét?
Egyébként, akárcsak a vallásos strandon, itt sem úszik senki. Igaz, ma hullámos volt a víz, de máskor sem. Néhányan ugrálnak a sekély vízben, a többség napozik. Alkonyatkor a tömeg a közeli utcák éttermei, kávézói felé indul. Itt van nem messze a régi kikötő, ahol nincsenek hajók, ellenben a dokkokat bárokká, vendéglőkké, üzletekké alakították, divatos és drága hely egy kis hömpölygésre. Este mi is egy kávézóban landoltunk, és itt zártuk a hétvégét. Tel-Avivban holnap már egy új hét kezdődik.

A háttérben párafátyolban Jaffa óvárosa.

Tizenharmadik hét - péntek

[Tel-avivi séták]

Ma Tel-Aviv két régi városrészébe kirándultunk. Florentinban 1930-as, Neve Cedekben 1890-es évekbeli házak láthatók, szóval szinte már felérnek a Damjanich utcával. A kettő határán pedig éhségünkben beestünk egy humusz-étterembe. De komolyba ám, ahol láthatósági mellényes beengedő ember listával a kezében tartotta kordában az asztalra váró tömegeket.
A humusz főtt, pürésített csicseriborsó, lehet enni szezámszósszal, gombával, egészben hagyott csicseriborsóval, kemény tojással, salátával, és szigorúan mindig pitával. Főétkezés, de egy igazi izraeli bármely napszakban szívesen bekap egy humuszt. Megpróbálom érzékeltetni elterjedtségét.
Vegyünk egy hungarikumot: a körözöttet. Friss kenyérrel finom, ugye? Lehet enni erős paprikával, lilahagymával, paradicsommal, mindenkinek van egy tuti receptje a nagymamájától. Képzeljük el, hogy Magyarországon körözött-csárdák működnek, ahol csak a különféle körözötteket szolgálják fel. Képzeljünk jó sok ilyen vendéglőt, mondjuk az összes lángosos, hotdogos, palacsintázó és kifőzde helyén körözöttes áll, egymás mellett több is. Sőt, van egy falu a Dunakanyarban, a körözött fellegvára, több tucat körözött-étteremmel, hétvégeken autókonvojok sorjáznak Budapestről, egy kis körözöttre. Étteremkritikusok vitáznak, hol mérik a legjobb körözöttet országszerte. Na, így képet alkothatunk a humusz nemzetgazdasági jelentőségéről Izraelben.

Olajbogyó a florentini piacon.

Szép régi ház Neve Cedekben.

Jobbra lenn a humusz, de mi lehet a többi?

Tizenharmadik hét - csütörtök

[Tel-avivi séták]

Ma azt terveztem, hogy kimegyek a vallásos strandra. A vallásos strandra persze ateisták is beléphetnek, de férfiak és nők csak váltott napokon. A vasárnap, kedd, csütörtök a nőké, hétfő-szerda-péntek a fiúké, Sabbatkor meg rendes zsidó nem strandol. De az időjárás közbeszólt. Az ég egész nap szürke volt, azt várná az ember, jön egy nagy zuhé és vége, de nem: a levegőben afrikai por ül, s ha jobban megnézed, sárgás árnyalatú a szürkeség. Ez a hamszin. Száraz, tompa forróság, minden lélegzetvétel nehéz, és por rakódik az ember orrára, légcsövére. Súlyosan egészségtelen ilyenkor kimozdulni, gyerekkel különösen. Úgyhogy csak annyi időre merészkedtünk ki, hogy élelmiszerkészleteinket feltöltsük.

Képzeletben azért lessünk be a vallásos strandot eltakaró palánkon! Ma csütörtök van, a nők fürödhetnek. Rögtön elképedünk, hisz a kabinosok ugyanúgy férfiak, mint a férfinapokon: szándékos érdektelenséggel kártyáznak vagy backgammont játszanak, mint mindig. A nők fele egyrészes fürdőruhában van, a másik felük szoknyában és hosszú ujjú blúzban tapicskol a vízben. A férjes asszonyok fején itt is kendő vagy paróka. Úszni persze senki sem úszik, legfeljebb a kisvízben hűsölnek. Egy (ultra)ortodox zsidó egyszerűen nem találkozik az ellenkező nemmel, még véletlenül sem. A zsinagógában el van választva a két nem, a buszon külön ülnek, a vendégségekben elkülönítve esznek, még az esküvőn is a vőlegény a férfiakkal, a menyasszony a nőkkel mulat. Lehet, hogy a kabinosok gojok?

Tizenharmadik hét - szerda

[Tel-avivi séták]

A mai nap szokásosan indult, aztán meglepően jó lett. Délelőtt takarítottunk, én felmostam, Veronika a szekrényben rakott rendet.

Délben a parkban megismerkedtünk egy divattervező lánnyal, és a kiskutyájával. A családja számtalan szálon kötődik Magyarországhoz, a húga például Szegeden tanul. Elmesélte, hogy ő szexi ruhákat szeretne tervezni, de az izraeliek valahogy túl konzervatívak ehhez.
A délutáni csendes pihenő alatt megnéztem az Apacsavar című kisfilmet. Aztán megint irány a park, a szabadtéri konditerembe mentünk edzeni.
Este pedig vendégeink jöttek: Danyiel és Andrej, a férjem két kollégája, mindkettő orosz matematikus. Megittunk két üveg bort (a javát ők), jó kis este volt. Tudtátok, hogy Izraelben másfél millió orosz ajkú bevándorló él? A két fiút ne számítsátok, ők csak vendégségben vannak itt. (Az összes képen a mi gyerekünk szerepel.)

Tizenharmadik hét - kedd

[Tel-avivi séták]

A tegnapi naplózás mindjárt két tanulságot is tartogatott: 1. túl sok volt a szöveg 2. Tel-Aviv magyarul kötőjellel írandó (köszi, Ervin!). Már egy éve blogolok innen, és eddig rosszul tudtam, elsüllyedek a szégyentől. Igaz, számos magyarul megjelent könyv sincs ezzel tisztában. Az izraeli neveknek máig nincs egységes latin betűs átírása, Safed városa például lehet Zefat, Tsfat, Zfat, Safad, Safes, Safet, Tzfat is. Mert ugye nem írnak magánhangzókat a héberben. Még jó, hogy a mi Akadémiánk őrködik fölöttünk! Ez a kis kötőjel volt a nap legdrámaibb eseménye, szóval képzelhetitek:-)

Nyelvi vizeken maradva, íme egy háromnyelvű izraeli utcanévtábla; ha maradna hely egy negyedik nyelvre, az az orosz lenne.

Egy villanykörte-vásárlást tudok regisztrálni; a kedves boltos megengedte, hogy lefotózzam.
Még adósnak éreztem magam az olvasóknak, és egy kávézóban vettem sajttortát. Tel-Avivban nagyon erős a kávézószcéna, bármely napszakban, most meg a szép időben kifolynak az emberek a teraszokról. Süteményekkel is próbálkoznak, de nem megy nekik, mindent agyoncukroznak. Ez a sajttorta egész vállalható volt.

Tizenharmadik hét - hétfő

[Tel-avivi séták]

Nyolc hónapja Tel-Avivban élünk a férjemmel és a kislányunkkal, még egy hónap van hátra. Reggel mégis egy másik bolygón ébredek, nem stimmel semmi, legszívesebben vissza is feküdnék. Késő délután esik le, hogy Pünkösd van, de ennek Izraelben persze nincs nyoma, addigra több magyarországi riportalanyt zaklattam telefonon. Már sikerült megszoknom, hogy a vasárnap itt munkanap, de ez a Pünkösd hétfő bekavart. Ettől ki is tisztul minden.

Sétálni megyünk a Dizengoff útra, a rengeteg pénzköltési lehetőség felvillanyoz. Ez a világi, puccos Izrael, lelkesen nyüzsög a kora délután. Az emberek vásárolnak, kávéznak, humuszt esznek, babakocsit tolnak, kutyát sétáltatnak. És frissen facsart gyümölcsleveket is lehet inni.

A Dizengoff egyik nevezetessége a rengeteg esküvőiruha-üzlet. Eddig mindig üresen láttam őket, de ma több menyasszonyt sikerül elcsípnem ruhapróba vagy fotózkodás közben.
Benézünk a Bauhaus-központba, szemezek egy szép és drága helyi szakácskönyvvel, míg a stáb a lányomat ajnározza. Döntetlen. A Bauhaus odakinn is dühöng. Egész Tel-Aviv Bauhaus stílusban épült: bár a város 101 éves, a nagyját a 30-as években húzták fel rekordsebességgel az Európából menekült építészek tervei alapján. Íme egy restaurált Bauhaus épület. Az aljában egy kávézó, mert mi más.Ne érjen senkit csalódás, de egész héten Tel-Avivban fogunk mászkálni.