Ötödik hét

::Családi honlap::

Ötödik hét - vasárnap

„Ott fent a Lajos forrásnál...” énekelte Cseh Tamás. Nagyon messzire nem mertünk elindulni, mert még mindig ugrásra készen lestük a telefont, hátha elindulnak a szülési fájdalmak és végre vihetjük Esztert a kórházba. De nem indultak, hát délután azt gondoltuk: nézzük meg, hogyan is néz ki az a hely ma, ahol jó negyven-ötven éve „az osztály jót nevetett”.
A hűvös, fátyolos, kora tavaszi vasárnap délután különös hangulata volt a helynek. Látszott, hogy valaha szebb napokat látott, mára kissé divatjamúlt, elhagyott-elhanyagolt.
De azért járnak még ide most is emberek...

Ötödik hét - szombat

Ebéd után Brúnóval tojást festettünk. Bár a képen nagyon komolyan dolgozik, de igazán élvezte az első aktív húsvéti készülődését.
Természetesen az egész nap a gyerekvárás jegyében telt - még mindig hiába. A tavasz viszont tényleg megérkezett, így estig kerti munkával és az ébredező természet apró csodáinak felfedezésével telt az idő.
Ez a kép úgy készült, hogy úgyis kimarad, hiszen arra számítottam, hogy majd este rohanunk a kórházba és közben elkészül a nap záróképe. Nem rohantunk...

Ötödik hét - péntek

Hetente többször elmegyek egy romos külsejű, tipikus régi óbudai épület előtt, de még soha nem jutott eszembe belesni a törött kapun. Ma, amikor a blogolás miatt egy kicsit nyitottabb szemmel jártam az ismert utcákon, belestem, és ez a meglepő kép fogadott.
Csendes, békés, igazi ünnep előtti lapzárta volt ma a Figyelőben. Fél kilenc tájban már ilyen nyugodt volt a szerkesztőség.
Az egész nap feszült várakozással telt, hiszen Eszter mára volt kiírva szülésre. A kicsi azonban, úgy látszik, nem kapkodja el a születést. Egész este otthon is a telefont lestük, de egyelőre semmi...

Ötödik hét - csütörtök

Nagyon ritkán fordul elő, hogy metróval utazom. Ma azzal mentem be a Vörösmarty térre. Furcsa volt látni, hogy az utastársak egymás mellett ülnek ugyan, mégis fényévnyi távolságra vannak egymástól, szinte tudomásul sem veszik egymás létezését.
Egy valaha szebb napokat látott belvárosi lakóház lépcsőházában...
Úgy látszik, a mai nap az utazások jegyében telt. Délután nyílt meg Tóth József Füles fotográfus kiállítása a Mai Manó Házban. Az első teremben a 70-es, 80-as években tehetünk egy furcsa időutazást.

Ötödik hét - szerda

Ha minden igaz, Eszter napokon belül szülni fog. Kicsit szorong is, hogy mi lesz, ha hirtelen menni kell a kórházba, ezért igyekszünk úgy szervezni, hogy szinte mindig legyen a közelben valaki, aki beszáguld vele és Brúnóval az Üllői útra, ha Emma végre úgy dönt, hogy hajlandó kijönni erre a világra. Ma én voltam az ügyeletes családtag.
Este két legkedvesebb csapatom, a Barcenal és az Arselona játszott a BL-ben. Persze olyan adó közvetítette, amelyik nálunk nem fogható, ezért az interneten voltam kénytelen nézni. Már amikor lehetett, mert - ahogy a kép közepén látható, a töltést mutató körvonal is jelzi - ez egyáltalán nem zavartalan élvezet. A legnagyobb izgalmat az jelenti, hogy mi történik addig, amíg a túlterhelt szerverről újra megérkezik a kép.
A késő esti, éjszakába nyúló program ma is a régi negatívok rendezése, keresése. A húsz évvel ezelőtti időkből, az első szabad választások tájáról keresek képeket, egyelőre kevés eredménnyel.

Ötödik hét - kedd

A délutáni lapzárta közben jó volt egy pár percet üldögélni a tetőkertben. Különösen így, hogy a nyári időszámítás előrelökte eggyel az órát és még világos volt 6 óra tájban.
Hazafelé a Csalogány utcában. Kedvenc étkezdémben még égett a villany, készülődtek a holnapra. Igazából a lelkiismeretem csináltatta velem ezt a képet, mert nem voltam itt hónapok óta, pedig Cicáék nem ezt érdemlik...
A nap zárásaként: Bayern - MU 2:1. Életemben először azon kaptam magam, hogy a Bayernnek drukkolok. Talán mert esélytelenebbnek látszott...

Ötödik hét - hétfő

Az eddigi blogbejegyzések átnézésével kezdődött a nap, vagy igazából folytatódott még az előző. Lélekben készültem már erre a dologra, mégis váratlanul ért, amikor elkezdődött az én hetem. Pedig nem véletlen választottam ezt a hetet..., de ne szaladjunk az események elébe.
A nap a szokásos lapzártával telt. Este viszont Marci fiam megkért, hogy fuvarozzam őt haza Pestimréről a II. kerületbe, a hónapok óta sikertelen beüzemelés alatt álló, saját készítésű, legalább 25 kilós erősítőjével.
Hazafelé az autóban épp egy délelőtt hallott rádióműsor járt a fejemben. A graffitiről meg a falfirkákról hordtak össze rettenetesen sok badarságot. Akkor jöttem el épp a már igencsak üres csillaghegyi hévállomás mellett. Valahogy idekívánkozott...