Hetedik hét

::Saját blog::Saját honlap::

Hetedik hét - vasárnap

Elröpült ez a vasárnap, el az egész hét! Ma kora reggel elindultam Debrecenből Budapestre, hogy elérjem a délelőtti koncertet a Bartók Emlékházban. Két nagyon fiatal és nagyon tehetséges zongorista adott hangversenyt, intim, barátságos környezetben. Álljon itt a nevük, sokat fogunk még róluk hallani: Vida Mónika Ruth és Szokolay Ádám Zsolt.
Délután Szentendrén, a Vajda Lajos Stúdióban nyílott Krizbai Sándor kiállítása.
Egész nap jó idő volt, tényleg úgy néz ki, beköszöntött a tavasz, végre süt a nap, minden fa virágzik, bontja leveleit. Egész nap barátokkal voltam. Mennyi minden, amitől boldogságot érezhetünk!

Hetedik hét - szombat

Korán keltem. Kint hűvös tavaszi idő volt, de sütött a nap. Leültem a géphez, és megírtam az egyik diplomamunkáról a bírálatot. Délelőtt Durucskó Zsolttal elmentünk megnézni egy autót az egyik budapesti barátunk kérésére, aztán vettem egy kis húst, tejet, ilyesmit. Megsütöttem sóban-borsban, kis krumplival, gyorsan elintéztem az ebédet. Folytattam a dolgozatok olvasását.
Halmosi Sándor telefonált, hogy a Duna tévét kapcsoljam be, mert a lengyel-magyar barátság történetéről van szó. Ma nemzeti gyásznap van, a lengyel államfő és kísérete tragikus halála miatt. Láttam a fekete lobogót a városházán, a bíróság épületén, a katolikus gimnáziumon. Eszembe jut, hogy Nowy Saczban a Magyar utca vezet be a város központjába. Sándortól tudom, hogy délről érkezve az országba, a többi lengyel városba is a Magyar utcán át lehet bejutni. Ezt nem változtatták meg soha, századok óta így van. Szívet melengető érzés. A barátság is, amit a lengyelek irántunk éreznek. Meg kell becsülnünk, s viszonoznunk kell. Nincs értékesebb dolog, soha nem is volt, mint a barátság.
Bementünk Zsolttal a kedvenc boltomba is, a holland apróságok boltjába. Ide mindenkit el szoktam vinni, jó dolgokat lehet böngészni, olcsón.
Délután elmentem a gyerekekhez, sétáltunk, élveztük a napsütést. Zenét hallgattunk, a kicsik rajzoltak. Este nagy hancúrozás volt, alig akartak lefeküdni. Hazatértem a dolgozatokhoz. Előre kell dolgoznom, hétfőn nem leszek itthon, s nem akarok lemaradni a munkával.

Hetedik hét - péntek

Zsúfolt nap áll mögöttem, s még nincs vége. Konferencia volt a karon, reggel fél tíztől este hatig tartott, a gazdaságpolitikára kihegyezve. Sokan voltak, és jó hangulat uralkodott végig. Bő egy órás ebédszünetet tartottunk, az Aulában terítettek, Durucskó Zsolt kiállításának képeit addig félretolták. Beszélgettem néhány kollégával, szakmai barátokkal. Jó volt találkozni budapesti, veszprémi ismerősökkel, örülni egymásnak, a közös gondolkodásnak, problémafelvetéseknek.
Attól tartottam, hogy megcsappan a résztvevők száma ebéd után, de kettőkor ugyanúgy megtelt a nagyelőadó, mint délelőtt. A hallgatók felmérték, hogy élőben találkozni az Akadémia, a tudomány jeles személyiségeivel, szemtől-szembe látni, hallatni őket, kérdezni, beszélgetni fontosabb, mint gyorsan elhúzni víkendezni.
Végigfotóztam a rendezvényt, legalább ötven használható felvételem van. Számosan kérték, hogy küldjek nekik is. Persze volt hivatásos fotós is. Mondtam neki, irigylem a masináját, de kedvesen megvigasztalt, hogy az enyém is jó. A hoszteszeink – hallgatóink – igazán nagyon helyesek voltak. Délután már le-leültek pihenni, de figyeltek arra, hol, kinek tudnak segíteni. Én is kaptam kávét, ásványvizet, így aztán tényleg könnyű volt kitartani. Ráadásul ahhoz is hozzájárultak, hogy feltegyem a fotójukat az Arnolfini KépíróKörbe.
Este fél tízkor jöttem el az egyetemről – addig a Competitiót szerkesztettem –, s nem üres kézzel: hazahoztam ismét négy szakdolgozatot, hátha még késő este és holnap délelőtt jutok valamire a bírálatban is.

Hetedik hét - csütörtök

Az éjszaka hajnali háromkor feküdtem le. Addig kínlódtam, amíg végül mégis megoldottam az adóhoz a letöltéseket, elkészítettem a bevallásomat, kértem az okmányirodára időpontot, hogy regisztráljak majd a kormányzati portálon, és az ügyfélkapun át tudjak közlekedni. Kaptam is április 28-ra. Reggel nyolckor arra ébredtem, hogy vakítóan tolakszik be a sötétítőfüggöny résein át a napfény. Egyből jó kedvem támadt. Kicsit pakolásztam, elkészültem.
Szegény tulipánjaim reggelre felszívták mind a vizet, szomjasan kókadoztak. Teleöntöttem a vázát ismét, meglocsoltam a többi virágot is, aztán elmentem az egyetemre. Egész nap a Competitiót szerkesztettem, csak ebédelni szaladtam el a nagyváradi román kollégákkal, akik pár napot itt töltenek. Meghívtam Cipriant kávézni, nálam volt végig a fogadóórámon. Arisztotelészről és Ioan Maliţaról beszélgettünk, akinél doktorált, s akivel én is találkoztam pár éve egy konferencián. A délután és este monoton munkával telt.
Este fél tízkor értem haza. A tulipánok meghálálták a reggeli friss vizet: mind magasra emelt fejjel vártak.

Hetedik hét - szerda

Ma itthon maradtam, hogy megcsináljam az adóbevallást és más, elmaradt, adminisztrációs feladatokat, például a két diplomamunka értékelését. A lakás egy tépett szalmakazal, hétvégére úgy mentem el, hogy szanaszét hagytam ruhákat (ezeket már elpakoltam), írásokat, elintézendő számlákat, leveleket. Főleg pedig a grafikáimat, meg vonalzót, farostlemezt, amin vágtam a papírszéleket, s mindenféle, a kiállításra postázás előtti munkálatokhoz, csomagoláshoz szükséges eszközöket.
Délelőtt az APEH-nyomtatványok letöltésével vacakoltam. Tavaly még meg tudtam oldani – akkor sem könnyen –, most nem boldogultam. Így hát inkább nekifogtam a dolgozatoknak. Egész nap esett az eső. Délután elmentem a gyerekekhez, ez mindig jó, különösen rossz időben, mert akkor mindenről elfeledkezem, csak a kimeríthetetlennek tűnő boldogság, az van.
Este folytattam a pakolást, végre valamennyire visszaállt a szokásos állapot. Az íróasztalom már egészen áttekinthető. Kérdés, meddig.

Hetedik hét - kedd

Egyszer mindennek vége lesz, a hosszú víkendnek is. Reggel jöttem vissza Debrecenbe Budapestről. A vonaton olvastam, készültem a mai óráimra. A tájat végig eső mosta, az összes fotóm vacak lett, ami nem, az vigasztalan képet mutat a szolnoki állomásról.
Egytől fogadóórát tartottam, aztán benéztem a kollégáimhoz. A lányok vidámak voltak. Okosak, munkabíróak, maguktól működnek, nem kell irányítgatni őket. Érdeklődőek, kilátnak a tudományból a társadalomra, kultúrára is. Szeretek velük lenni, elevenebb a tanszéki élet általuk.
Délután két előadást tartottam, ez itt a képen az esti 6 órai kurzusomra a gyülekezés. Nyolcig az egyetemen voltam, aztán hazajöttem a dolgozatokkal, mert még nem ért véget a nap. Még jó, hogy vannak barátok, rám telefonálnak, megtörik az est monotóniáját.

Hetedik hét - hétfő

A hétvégét Budapesten töltöttem, így aztán barátoknál ébredtem, az Orlay utca egyik - Medgyaszay által tervezett - házában. Esős, borult idő volt egész nap, hideg is, ahhoz képest, hogy április közepén járunk. Nem sok kedvem volt kimozdulni.
Átsétáltam azért Sáli Rózához, hogy vele is töltsek kis időt a hosszúra nyúlt víkendből. Aztán elindultam csokoládét vásárolni, hogy legalább megédesítsem a délutánt, ha már nem süt a nap.Este elmentünk a MET kiállítására, utána meg Vargha Jánoshoz, hogy áttöltsük a fényképezőgépemről a pendrájvomra a fotóimat, mert természetesen a kábelt otthon felejtettem, a kártya meg nem passzolt Róza gépébe. Útközben készítettem a mai nap utolsó képét, a Cholnoky emléktábláról. Ki más is juthatott volna erről eszembe, mint Géczi János, aki a Tiltott Ábrázolások Könyvében olyan szép emléket állított a Cholnoky-testvéreknek.