Huszadik hét

::Céges honlap::

Huszadik hét - vasárnap

[Az utazás]

Epilóg

Elvonult a vihar és vele a permanens szauna. A levegő tiszta, a meleg bársonyos, a kontúrok élesek, amennyiben a megfelelő szemüveget tettük fel. Agyam ismét inkább kristálygömb, mint állott dinnye.

A héten eljött Norbi és felaprította kidőlt fánkat, mely most a kert végében nyugszik felhalmozva. Aki szeretne egy izgalmas építőkészletet, jelentkezzen, a számozott darabokat helyesen összerakva egy csinos meggyfa állítható elő az elemekből.

Délután elkerekeztem Almádiba Pufihoz, a pékhez. Ez a pékség az egyetlen a környéken, mely méltó erre a megjelölésre. Máshol még mindig megdöbbenve hallom, hogy a vevő „egy kenyeret” (sic!) kér és kap; kereslet és kínálat igényessége lelnek itt egymásra. Pékáruban nem ismerek tréfát.

Visszafelé akkora ellenszél volt, hogy már-már kreuzolnom kellett a bringával. Otthon azután megettük kenyerünk javát. Susannia mesterszakácsa a héten is folyamatosan gondoskodott kulináris elmélyülésünkről, a chartot a nizzai saláta és a ratatouille (képünkön) vezetik, Pufi féle tökmagos vagy svájci olivás gyökérkenyérrel.
Nyaralásunknak szerencsére nincs még vége, csak a naplómnak. Jó kis hét volt, és remélem, jön még néhány hasonló, mielőtt beköszönt az ősz. És ha ősz lesz megint és hideg, az sem baj, otthon majd bebújunk a kockás takaró alá, jó újságokat, könyveket ragadunk, muzsikát hallgatunk, talán Julia is eljön ismét, és elégedetten gondolunk vissza a víznél töltött napokra.

Fülbevaló:
Die Fantastischen Vier – Tag am Meer

Huszadik hét - szombat

[Az utazás]

Bolha

39 fok. Heti naplóm címe lehetett volna „saját levemben” is, de ne feszítsük túl a húrt.

Tegnap az archívumhoz kellett folyamodnom, ma vadonatúj képeket mutatok – régiségekről.

Az almádi piac egy igen jól sikerült kombináció, testi és szellemi táplálék éppúgy található itt, mint új és régi, vagy új, de réginek maszkírozott haszontalan és használati tárgy.

Rögtön az elején beleszaladunk egy leletbe. Nagyon ritkán veszünk bármit is a bolhán, ez most a kivétel. Az 1939-es kiadású Walt Disney mesekönyv Ferike által utánszínezett példányát körülbelül 15 kiskifli áráért sikerült megkaparintanunk. Az árus szerint a színezés és Ferike lábjegyzetei nélkül nagykifli-kategóriás lenne a könyv, szerintünk így is az.

Évszázados történelem egy négyzetméteren. Diktátorok és eszközeik, lámpás, mellyel hiába keressük a józan észt és belátást, vészcsengő, melynek ébresztő hangját, ha egyáltalán, akkor is csak késve halljuk meg.

Ismét szembesültünk az ifjúkorunkat végigkísérő vizuális és tárgyi világgal, könyvekkel, újságokkal, kurblis korcsolyával, családunk első Orion rádiójával. Becsapós dolog a nosztalgia, sokszor hajlamosak vagyunk ellágyulni olyan dolgokon, melyek annak idején az őrületbe kergettek minket. Ami jó volt bennük akkor, az a vágyakozás utánuk, amikor még nem birtokoltuk őket. Ahogy most ezt a gyönyörű Continental laptopot szeretnénk hazavinni.

Fülbevaló:
Smashing Pumpkins - 1979

Könyvajánló:
Eötvös Károly - Utazás a Balaton körül

Huszadik hét - péntek

[Az utazás]

Nyeregben

Naplóm figyelmes olvasói valószínűleg már ismeretlenül is maguk elé tudják képzelni apám arckifejezését, amint felvonja szemöldökét, sóhajt egyet, majd szemeit röviden az ég felé emelve enged a szelíd erőszaknak, mellyel a Keravill kirakata felé terelem. Úgy éreztem akkor, élete üzletét ajánlom neki azzal, hogy megelégednék a Csepel R26 típusú kerékpárral a drágább, váltós SR26 helyett, nem értettem visszafogott reakcióját. Végül egy Budapest típusúban alkudtunk meg, mely egészen ellopásáig hűséges társam lett.
Számomra a kerékpár a legtökéletesebb szárazföldi jármű, az emberiség egyik legnagyobb találmánya, és formájában is az egyik legizgalmasabb műszaki tárgy. Zöld mezőket átszelni, sűrű városokat felderíteni nincs ideálisabb eszköz.

Első biciklimet egy rácsavarozott Cosmos zsebrádióval próbáltam multimediálissá varázsolni. Ha valaki akkor megsúgja nekem, hogy pár év múltán egy iPodon az összes CD-met magammal vihetem és így folyamatosan egy magam rendezte 3D-s videoklip főhőse lehetek, kezet csókoltam volna neki. Hát még ha értettem is volna, miről beszél, akkor, a Tesla lemezjátszók korában.

Mivel a mai közel 40 fokos hőség nem kedvezett nagyobb túráknak, így a két hete testvértavunknál, a Boden tónál, Rorschachban tett bringázásom trófeáit osztanám meg az olvasóval.

Köztünk vannak – message for Shadowman.

Seeing is believing.

Gordiuszi feladat a műszer leolvasójának: szemüvege nélkül sose fogja észrevenni, hogy a kulcsot bent felejtette, a kulcs nélkül viszont sose jut a szemüvegéhez, ami nélkül viszont nem tudja leolvasni a skálát…

Fülbevaló:
Kraftwerk – Tour de France

Könyvajánló:
David Byrne – Bicycle Diaries

Huszadik hét - csütörtök

[Az utazás]

A hőség zavara

A nap a mostanában megszokott tunya és semmirekellő hőségben indult és folytatódott. 36 fok, teljes szélcsend. A tükörfeszített víz friss jégpályát hipnotizált az izzástól enyhén delíriumos agynak, legszívesebben korcsolyát csatoltam volna. A vízben a halak megadták magukat sorsuknak, besózták, bepaprikázták pikkelyeiket és hanyatt fekve várták, hogy apróra vágott hagymát hintsünk közéjük.
A csalóka nyugalomnak egy veszélyes vegyi anyagokkal teli hordó vetett végett a fűzfői hulladéktárolóban. „Meg kell gyulladni ebben a melegben”, gondolta, majd úgy is tett. Hordótársa sem bírta sokkal tovább, „rögtön felrobbanok a méregtől”, futott át az agyán, mielőtt a levegőbe röpítette magát, több száz kollégájával egyetemben.
Először azt hittük, hogy az öbölt blokád alá vevő, lehorgonyzott vitorlások hada kezdte lőni a kikötőt, de ez valószerűtlennek tűnt. Jobbnak láttuk beindítani a motort és biztos távolságból hallgatni a polgári védelem nagyon rendes és szakszerű megafonos tájékoztatásait. Miután kiderült, hogy Fűzfőt nem fenyegeti veszély, folytattuk a félbehagyott semmittevést. Választhattunk, hogy a levegő vagy a víz melegét élvezzük-e; víz és ég szinte eggyé váltak, színben, hőfokban, konzisztenciában.

A hajóskollégáknál látható napernyős vitorlázás már a nemzetközi szaksajtó érdeklődését is felkeltette.

Fülbevaló:
Gorillaz - Plastic Beach

Huszadik hét - szerda

[Az utazás]

Lakós és nyaralók

A nyaralásra berendezkedett települések életét a vonuló és távozó üdülőseregek által gerjesztett ár-apály rendszer határozza meg, sokszor a mániás depresszióra emlékeztető intenzitással. A téli kísértetfalvak csendes szunnyadását nyáron egy átmenetileg megváltozott tudati állapotú embertípus, a nyaraló lendíti át egyik végletből a másikba. Ha bennszülött lakosokkal beszélgetve tréfásan irigykedünk, milyen jó is lehet ott élni, ahol mások csak nyaralnak, sokszor megrökönyödött arckifejezéseket kasszírozunk, valószínűleg jogosan. Ugyanilyen értetlenül vagy éppenséggel kíváncsian, közönyösen, dühösen tekintenek ránk kertünk állandó lakói is.

Sün barátunk ugyan nem zavartatja magát, de folyamatos morgással, zsörtölődéssel hozza tudtunkra alkalmatlankodásunkat.

Rigónk napi rendszerességgel dolgozza fel az aljnövényzetet. A teraszon átmenetileg deponált régi szekrényben impozáns várat épített egy darázsraj. Ajánlatomat fészkük megörökítéséről udvariasan, de határozottan elhárították. Az elmúlt évben beköltözött népes nyest család ideiglenesen feladta bed & breakfast szállását tetőnk alatt, de egy éjszakai vizitre azért visszatértek. Tavaly egész nyáron fejünk felett gyakorolták a menyéttáncot és rabolták álmunkat. Gondolom, az idén turnéznak az elmúlt évben begyakorolt számmal. A hangyákkal, vakondokkal, csigákkal még csak távolról üdvözöltük egymást, a szúnyogok számára ez a kimért távolságtartás sajnos ismeretlen.

A nap végén Bencét elbúcsúztattuk a vasúti és időutazásra szolgáló állomásról, majd jegy hiányában lepattantunk egy Quimby-koncertről.

Fülbevaló:
Brian Eno & David Byrne - Home

Huszadik hét - kedd

[Az utazás]

Vízen

Navigare necesse est – érveltem volna legszívesebben apámnak, filológiai képzettségem azonban ezt az idő tájt nem tette lehetővé. Ehelyett valószínűleg csak elszántan mutogattam a sportbolt vagy játékbolt kirakatában látható igazi vagy modellezett hajókra és csónakokra, ezzel próbálván valószínűség-számítási folyamatokat indukálni fejében, vajon melyik opció feszítené legkevésbé túl az amúgy is szűkös családi költségvetést. Ha én akkor úgy gondoltam, nehéz gyerekkorom van, visszatekintve, apám élete sem lehetett sétagalopp mellettem. De hősiesen helytállt, első gumicsónakomhoz igazi kajakevezőt csináltatott nekem.

Most nem vezetném végig a teljes belvízi karrierem történetét a szomszéd asztalos által készített játékhajóktól az összerakható kajakon át a vitorlázásig. A lényeg, hogy mára sikerült kiharcolni magamnak a megtisztelő kapitányi címet a Planet Susannia flottájának zászlóshajóján, a Susannián. Rajta indultunk ma kis kirándulásra.

A vitorlázásban azt szeretem, hogy váltakozva tud izgalmas és megnyugtató lenni, adrenalin és seduxen. (Vélt és valós hasonlóságok élő női személyekkel kizárólag a véletlen szülöttei!)

A 36 fokos kánikulában a legénység az első adandó alkalommal fejvesztve menekült, amerre csak tudott.

Az este közeledtével visszaérkeztünk a kikötőbe, ezzel ismét kizökkentve sziesztájukból a tavirózsákon nyaraló békákat. Sorry, guys!

Fülbevaló:

Shriekback - Sea Theory

Huszadik hét - hétfő

[Az utazás]

Prológ

Az elmúlt húszegynéhány évünket a folyamatos mozgás jellemzi, leginkább a Stuttgart–Budapest–Balaton háromszögben. Nem panasz, erre készültünk. Már gyerekkoromban mágikusan hatott rám a helyváltoztatás minden formája, fantáziámat folyamatosan foglalkoztatták mindennemű közlekedési eszközök és az ismerősök, rokonok által küldött képeslapok, Velence, Amsterdam, főképp London. Emlékszem, milyen eufóriával hatott rám a tény, mikor rádöbbentem, hogy Anglia Európában van. Nagy baj már nem lehet… Álmodozásaimban az utazás technikai oldala (jármű) ugyanolyan lényeges szempont volt, mint az elérhető cél. Úton, sínen, vízen, levegőben, minden izgatott. A szírének hívását még jobban fokozta másik nagy szenvedélyem, a zene. Mikor évek múltán végül tényleg eljutottam Londonba, jó érzés volt nyugtázni, hogy a város hangulata (feeling-érzése, hogy kedves barátomat idézzem) pontosan olyan, mint amibe korábban az apámtól kapott Beatles lemezek alapján beleéltem magam. Szörényi Utazás című lemezét is nagyon szerettem. St. Pöltenről azt sem tudtam addig, hogy létezik, Levi dala alapján úgy képzeltem el, mint egy világvárost.

Most, hogy hatezredszer hasítunk el mellette, már nem olyan hívogató. Sok minden változott azóta, az utazás projektjellege szinte megszűnt, nem kell útlevél, „ablak” (akinek ez még fogalom), vízum, nincsenek határok, részben közös pénz van, jobbak az utak és mindezt nagyon is élvezzük. Ami nem annyira vidám, hogy a derekam már nemigen köszöni meg a tízórás autóutakat, és olykor az az érzésem, hogy nem minden molekulám érkezik meg egyszerre. Ezért is örülök neki, hogy végre néhány nap (hét?) statikus nyugalom következik Balatonon, a család kis nyaralójában. Az elmúlt hetek nagyon sűrűk voltak, egy kívülállónak úgy tűnhetett a programunk, mint a légy végtelen és rutinszerű körei a nappali csillárja körül: ő biztos tudja, miért csinálja, és miért pont így.

Amikor elég volt a stresszből, mindig ide vágyom. Kertünk mostanában jól tükrözi hangulatomat: vannak benne vidám részek, elvadult részek, és mit is keres a kidőlt meggyfa a rekettyés közepén? Amúgy minden, ami szép és jó ebben a kertben, az Kaby sógorunk keze nyoma, mi eddig csak potyautasként használtuk.

Azért ezen a héten sem fogunk megülni a fenekünkön. Kezdetnek ma begyűjtöttünk egy másik utazót Tihanyban, Bence unokaöcsénket, aki nagy örömünkre velünk tölt néhány napot.

Fülbevaló:
Jamiroquai - Travelling Without Moving