Harmincötödik hét

::kyokushinblog::Városjárók::

Harmincötödik hét - vasárnap

[mindennapi szertartásaim]

Minden férfinak vannak vonzalmai technikai dolgokhoz, berendezésekhez. Általában az autó meg a híradástechnika. Ezek vezetnek a népszerűségben. Vannak magazinjaik, meg klubjaik. Aztán vannak a szűkebb köröket érintő egyéb mozgó, villogó, több-kevesebb hasznot előállító gépek is.

Nekem a hűtőszekrény ilyen.

Nem tudom miért, azt sem tudom mikortól. Úgy kialakult. Megpróbáltam egyszer kitalálni, de nem ment. Viccesen arra jutottam, hogy a sör és a fagyi hidegen jó, és ezek nélkül nehéz az élet! Tehát a kerék után a hűtő a leghasznosabb gép, amit a civilizáció kitermelt.

Az utóbbi években a hűtők is divatcikkek lettek. Designolva vannak. Ez illékony és látszat örömöt okoz, mert lehet hosszasan válogatni köztük. Nem ezt tartom a legfontosabbnak bennük, de ha már spoilerezik meg turbósítják őket, akkor miért is ne.

Az első komolyabb keresetemből is hűtőt vettem. Azóta is adok rá, milyen van itthon. Most egy fekete kétajtós. Fenya választotta ki, interneten rendeltük, Olaszországból jött, postán hozták! 

Szeretek vele foglalkozni. Nem a fanatizmus szintjén, de kellő figyelemmel. Ma volt a napja, hogy ezt tegyem. Lassan és megfontoltan kitisztítottam.

Ezzel zárom a hetet. Remélem, érdekes volt a jelenlétem a blogon!

Harmincötödik hét - szombat

[rajzok]

Nem olyan rég előkerült egy régi mappa, benne a 4 éves koromban elkövetett rajzok. Ritka pillanat, mert Samu és Roli éppen kicsivel idősebbek ennél, és így össze tudtuk hasonlítani a műveket. Láthatóan érdekelte őket, mit alkottam, amikor olyan voltam, mint most ők.

Mindig hajókat meg repülőket rajzoltam. Azóta is ezek érdekelnek igazán. Nem tudok visszaemlékezni, hogy milyen hatásra rajzoltam anyahajóról felszálló repülőt 1971-ben. De az biztos, hogy nem sok ilyen úszott a Dunán Újpest magasságában.

A fiúkat az állatok érdeklik. Mindenféle élőlény, ami mozog.

Az orrszarvú egészen fura és egyedi rajz, Roli azóta sem rajzolt ilyet. A szemek és a száj később került fel rá. Egy könyvben látott orrszarvút meg műanyag állatfigurában is van pár darab.

Samu farkasainak a vonítása élethű. A Dzsungel könyvében látta a farkascsaládot, akik befogadták Mauglit. Azt rajzolta meg, amikor a tanács összeül. Samu rajzol többet, ő jobban szereti ezt a kifejezési formát.

Harmincötödik hét - péntek

[péntek, vége a hétnek]

Vége a melónak! Irány haza! Fejemben Eco a Rózsa neve című regények kedvenc mondatai. Szatirikus szemantika post modernül, a nyelvi humor csúcsa. Megvan ám ez is több nyelven!

Penitenziagite! Hogy rodeálja animádat a draco venturus, mi? La mortz est super nos! Imádkozz, hogy veniálna a szentatya liberar nos a malo de todas bűnöktől! Ha ha ha! Ugye, tetszik ista boszorkányság de Domini Nostri Iesu Christi? Et anco jois m’es dols et plazer m’es dolors. Cave el diabolo! Semper ott lapul valami cantumban, per adentarme sarkamba! De salvatore non est insipiens, nem ám! Bonum monasterium, aqui eszem-iszom et se priega Dominum nostrum! A többi meg le van ejtve! Et amen.

Penitenziagite! Watch out for the draco who cometh in futurum to gnaw your anima! Death is super nos! Pray the Santo Pater come to liberar nos a malo and all our sin! Ha ha ha! You like this negromanzia de Domini Nostri Iesu Christi! Et anco jois m’es dols et plazer m’es dolors. Cave el diabolo! Semper lying in wait for me in some angulum to snap at my heels. But Salvatore is not stupidus! Bonum monasterium, and aqui refectorium and pray to dominum nostrum! And the resto is not worth merda! Amen. No?

Pénitenziagité! Voye quand dracon venturus est pour la ronger ton âme ! La mortz est super nos! Prie que vient le pape saint pour libérer nos a malo de todas les péchés! Ah ah, vous plaît ista nécromancie de Domini Nostri Iesu Christi ! Et même jois m’es dols et plazer m’es dolors… Cave el diabolo! Semper il me guette en quelque coin pour me planter les dents dans les talons. Mais Salvatore non est insipiens! Bonum monasterium, et aqui on baffre et on prie dominum nostrum. Et el reste valet une queue de cerise. Et amen.

Harmincötödik hét - csütörtök

[alkotás és/vagy cucc]

Mindig a nagy, üres tereket szerettem. A természetben is a tenger és a sivatag vonz inkább, nem az őserdő vagy a völgyek. Lakásban is a nagyot szeretem, meg a kevés (berendezési) tárgyat. Mióta apa vagyok, le kellett számolnom ezekkel a vágyakkal. Talán a tenger és a sivatag még játszik, de a nagy és tágas lakásra semmi esélyem.

Hol egy mosókonyhán haladok át, hol egy műhelyen vagy egy sportpályán, esetleg raktáron. Pedig ki sem léptem otthonról.

Azzal próbálom megoldani a helyzetet, hogy elmerülök a fiaim cuccaiban. Ha már nem élvezhetem a horizontot, figyelek a közeli apróságokra.

Az első képen Samu űrhajóit látjátok. Az 1000 éves sólyom inspirálta űrjárgányok a szerszámos dobozban található alkatrészekből készültek. Nagyon büszke rá. Azért örültem neki, mert én is gyártottam ilyeneket, csak nekem nem volt legóm.

A második képen az agyagozás eredményei vannak, ezt nemrég készítették. Most tele van vele a lakás. Nagyon jók, sok apró részlet van benne, ami káprázatos. Azért tetszik, mert hajókat csináltak! (Ez mégiscsak az óceánra emlékeztet; lehet, van remény.)

A harmadikon Roli fürdési kellékei. Nem kell izgulni, műanyagból vannak. Van még muréna, pók, cápa, rája, denevér… :) Ezek itt kobra és egy korall kígyó.

Visszatérve a cucc fogalmára. Ma volt nálunk lomtalanítás. Szörnyű, mennyi lom van. Találtam is humort, ami magyarázza vonzalmainkat a cuccokhoz.

Galla Miklós: A cucc!
Az eredeti angolul. Ne hagyd ki!

Harmincötödik hét - szerda

[képírás és szövegkomponálás]

Szeretem a képeket és a szövegeket. Naponta van velük dolgom, mert munkám jelentős része szövegek és képek létrehozása, átalakítása, jellemzően a köztük lévő viszony figyelembe vételével. Az eLearning tartalomfejlesztő lényegében a digitális kor illusztrátora.

A reneszánsz vitája: Kódex vagy könyv?
A XIX. század végének vitája: Festmény vagy fénykép?
A XX. század végének vitája: Könyv vagy képernyő?

Fura, de a kódex és az eLearning tananyag abban közös, hogy bármikor elővehető és folytatható a benne lévő gondolat, bővíthető új ábrával, képpel… Hordozzák a nyílt és folyamatosan, azonnal bővíthető tudás lehetőségét.

Imádok játszani a szövegekkel és a képekkel, a számokkal és a jelekkel. A képernyőkön újjáéled mindaz, ami az írásbeliség kezdeteinél olyan vagány volt. Hogy a talmudban van (kimerevített) felugró ablak az oldalon? Ez kezdetben még meglepett… ma már alig-alig.

Olvashatod balról-jobbról, állítólag a legrégebbi:

ΝΙΨΟΝΑΝΩΜΗΜΑΤΑΜΗΜΩΝΑΝΟΨΙΝ

„Nipszon anómémata mé mónan opszin”, „Vétkeimet is mosd le, ne csak az arcomat”

Magyar palindromok listája - nagyon jó!

Ezt meg olvashatod mindenfelől:

ROTAS
OPERA
TENET
AREPO
SATOR

A digitalizálás nagyon jó dolgokat eredményez. A régi képek látványa kitágítja az időt. A képeken olyan figurák vannak, akiket jól ismertek, csak kérdés, megismeritek-e őket?

Az egyiket vagy igen, vagy nem. A másik kettő egymástól nem független, de csak egy irányban járható az asszociációs út. Nem segítek, mert annál viccesebb a megoldás, a kép azonnal hat! Megoldásokat a kommentekbe kérem!

Érdemes meghallgatni: Nyíri Kristóffal beszélgetnek a képről, a szövegről és az időről.

Harmincötödik hét - kedd

[a legjobb verseskötet a google]

Paul Verlaine őszi verse különböző hangokon, reggeli budaörsi képekkel…

[Az eredeti]

Hallgasd is meg!

Les sanglots longs
Des violons
De l'automne
Blessent mon coeur
D'une langueur
Monotone.

Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l'heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure;

Et je m'en vais
Au vent mauvais
Qui m'emporte
Deçà, delà,
Pareil à la
Feuille morte.

[Tóth Árpád]

Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.

S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Mig éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.

Ó, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...

[Szabó Lőrinc]

Zokog, zokog
az ősz konok
hegedűje,
zordúl szivem,
fordúl szivem,
keserűre.

Fullaszt az éj;
arcom fehér,
s ha az óra
üt: zokogok,
régi napok
siratója.

S megyek, megint
hányódni, mint
az elárvult
zörgő levél,
mellyel a szél
tovaszáguld.

[Térey János]

Síró vonón
Bong monoton
Őszi dallam,
Szivemre tör,
S kínja gyötör
Lankadatlan

Arcom komor
S fakó, mikor
Óra kongat,
És zokogok,
Ha tűnt napok
Fölragyognak.

S már indulok,
Rossz szél suhog,
S messzekerget,
Mint dérlepett
Holt levelet,
Földrevertet.

[Angolul]

The long tears
Of Autumn’s
Violins
Wound my heart
With a monotonous
lethargy.

All suffocating
And pale when
The hour strikes,
I remember
The old days
And I cry…

And I am going away
On an ill wind
That carries me
Here, there,
Just like a
Dead leaf.

[Olaszul]

I lunghi singhiozzi,
Dei violini
D'autunno.
Mi feriscono il cuore
Con un languore
Monotono.

Tutto affannato
E pallido, quando
Rintocca l'ora,
Io mi ricordo
Dei giorni antichi
E piango.

E me ne vado,
Nel vento maligno
Che mi porta
Di qua di là
Simile alla
Foglia morta.

Harmincötödik hét - hétfő

[városjáró]

Egy város befogad vagy taszít. Kötődhetsz hozzá sok élménnyel és emlékkel, bármikor keresheted benne az újakat. Nekem Budapest sokáig alakította az életemet és néha pillanatokra én is alakítottam valamit rajta.

Szerettem, azt a Budapestet, ami a 90-esekben volt. A változást a kísérletezést, a létet a külső és belső határainkon. Izgalmas volt. Nem is vágytam máshova.

Már egy ideje nincs kapcsolatom Budapesttel. Lassan megszűnt a benne létezés, a vele kapcsolatos érzelmeim átalakultak, nem „beszélek” már a várossal. Vagy 7 éve elengedtem. Nem volt könnyű. Fiaim segítettek benne, új világot nyitottak helyette.

Mostanában utazásra indulok esténként. Megpróbálom használni a várost. Megérteni mi változott benne, hátha megértem mi változott bennem.

Keresem a képeket, nézem a régi helyeket. Figyelem az embereket, hallgatom, amit mondanak.

Szeretem a villamosokat. Régen is megtettem, csak úgy, bele a sajátos kifelé-befelé néző kalandba. Akkor a 14-es volt a kedvencem a Lehel térről a Megyeri útig. Végig a magyar ipartörténelmen, a kádár korszakon, a kínai kolónián és a lakótelepek világán.

Tegnap este a 4-6-os vonalán utaztam. Szeretem a vasárnap estéket. Ilyenkor jönnek meg az egyetemi kollégisták tele bőröndökkel, már mobilon tervezgetve a hetet. Fura lézengő egzisztenciák, hazatérő párok és magányosok, később a fáradt csuklyás melósok csoportjai és a körbealvók. Néha leszállok, körbenézek. Benézek ismerős helyekre. Visszaszállok és hallgatok. Keresem a régi helyeket, felidézem a régi képeket. Budapest egyelőre hallgat…

Az online város néhány nézhető, olvasható darabja:

• Svéd film a ’30-as évek Budapestjéről
• A 60’-as évek vidámsága
• Egy mai koncepció
• Városjáró (Nem én írom :))
• Egy nap a városban
• Urbanista