Negyvenkilencedik hét

::Bea-nemez blog::

Negyvenkilencedik hét - vasárnap

Bőr a szőrön

Elérkeztünk nemeztanfolyamunk utolsó napjához. Mára egy kis finomságot tartogattam, azaz, hogyan díszítsük, erősítsük nemezeinket bőrrátétekkel. A mai napig nemezelő népeknél nem túl gyakori ez a díszítési mód, de azért akad rá példa.

Az i.e. V–IV. századi paziriki szkíta nemez nyeregtakarókon csodálatos bőrrátéteket találtak, de a mongolok is nemezbetéttel bélelték bőrcsizmáikat. Az északi szőrcsizmákat, botosokat is gyakran „talpalták” vagy tették tartósabbá bőrrel. A kaukázusi burkák nyakát, Európában a kalapok karimáját erősítették bőrrel, Törökországban ma is készülnek bőrrátétes nyeregalávalók.

Én nagyon szeretem a díszítés eme módját, nemcsak mert szép és tartós, hanem mert egyfajta kárpótlás a bőrnek, „aki” mindig a szőr takarásában, árnyékban és sötétségben éli életét. Most végre, helyet cserélve a szőrrel, kikukkanthat a világra és másodhegedűs szerepből a prím szólamba léphet. Vigyázat, az érzékeny bőrt érdemes a leégés ellen védeni erős napsütésben fényvédő krémekkel!

Most nincs idő a számtalan bőrös fogás bemutatására, ezért egy egyszerű bőrrátéttel szorgoskodunk, feltételezve, hogy már készen van az alap, egy nemezlap, vagy bármilyen megnemezelt tárgy.

1. Tervezzük meg a mintát, vágjuk ki papírból, és a puha bőr hátuljára rajzoljuk át.

2. A kivágott bőr motívumot ragasszuk fel a nemezre.
3. Egy kísérő szálat vezetve apró, szabályos öltésekkel varrjuk föl, mindig merőlegesen öltve a bőr szélére.
4. A szálakat rejtsük el a nemezben.

Ezzel véget ért ez a kis nemezkirándulás, ahol éppen csak szőrmentén érintettük a szőrt, a szappant és társait. Ez egy csodálatos világ, amiben én minden nap felfedezek valami újat, és kívánom, hogy mindenkinek legalább annyi örömöt szerezzen az, amivel foglalkozik, mint nekem a nemez.

Köszönöm a figyelmet.

Negyvenkilencedik hét - szombat

Zsinórozás

Szombat van, nemezelős hetünknek hamarosan vége szakad. Reggel azon morfondíroztam, milyen fontos nemezfortély maradt ki eddig. Persze a teljesség igénye nélkül kóstoltunk csak bele egy-két alapvető mozdulatba, de a tanfolyam elvégzői megkapják az alapfokú „A” kategóriás nemezbizonyítványt. Ennek feltétele egy 2 oldalas szakdolgozat és három vizsgaremek bemutatása. Leadási határidő: 2021. 02. 25. Azért a távoli időpont, hogy a tudás beérjen, és a közben nyugdíjba vonulóknak legyen mit csinálniuk a felszabadult idejükben.

Kimaradt azonban egy fontos tárgy, a nemezzsinór, ami egy egyszerű, de alapvető darab. Akasztókhoz, pántokhoz, szegéshez, díszítéshez, játékokhoz nélkülözhetetlen. A jól begyúrt nemezzsinór olyan erős, hogy szinte elszakíthatatlan, egy autót is el lehetne vontatni vele. Vagy egy elefántot.

Mivel azonban mifelénk ritkán látott vendég az elefánt, az autókat pedig, úgy tudom, motor hajtja, nem sokat kezdhetünk a nemezzsinór valódi erejével. Egyetlen ellensége az olló. Meg a moly. Az a kis szörnyeteg. Hát nem vicces? Egy elefántot elhúzna, de a picike moly elpusztítja. Ez az élet megmagyarázhatatlan tréfája.

Nemezzsinór készítésénél, a kívánt vastagságot figyelembe véve, szárazon formáljunk egy hosszú hurkát a gyapjúból. Több színt is összedolgozhatunk, lényeg az egyenletesség. Szappanos vízzel átitatva hengergessük a két tenyerünkkel egy asztalon, először finoman, majd egyre erőteljesebben, de hát ezt már tanultuk… Egységes, erős zsinórt kell nyernünk a végére.

Nekem segítségem is volt, az öt éves kislányom személyében, aki – miután középfülgyulladása van –, lázmentes időszakaiban szívesen segített nekem. Hogy van az, hogy a gyerkőcöknek betegen is több energiájuk van, mint sok felnőttnek egészségesen?

Negyvenkilencedik hét - péntek

Üregesedés

Ma az üreges tárgyakról tanulunk. A tegnapi gyűjtögetős témához éppen passzol, mert nem árt, ha az összegyűjtött kincseket van miben tárolnunk. Üreges alatt értek minden olyan tárgyat, amibe pakolhatunk, amit felhúzhatunk a fejünkre, kezünkre, bármire, vagy amit kitömhetünk, betömhetünk, kifordíthatunk, belebújhatunk.

Nem árt ismernünk azonban a nemez korlátait. Bár vannak vidékek, ahol nemezből készül a hajlék is, de akadnak bizonyos tárgyak, melyeket nem érdemes megnemezelnünk. Ilyen a személygépkocsi takaró, az akkumulátor tartó, a repülőgép kasztni és a fogorvosi szék huzatja. Ezekkel senki ne próbálkozzon! Nem praktikus és személyi sérüléshez vezethet.

Olyan üreges tárgyat se nemezeljünk, ami később a szekrény mélyén végzi, mert az eldugott, használaton kívüli nemez könnyen halálos ellenségének, a molynak eshet áldozatul. Ennyi biztonsági előírás után csapjunk az üregek közé.

Üreges tárgyat sablonra nemezelünk. Pontosabban sablon köré. Ha történetesen egy pénztárcára vágyunk, mert gyűjtögetésünk célja a pénz, akkor a tárca kiterített körvonalát rajzoljuk körbe egy kartonpapírra. Egyszerű formát válasszunk, egyszerű nyílással. Én egy piskótaformát rajzoltam, azt félbehajtva kaptam meg végül a tárca formáját. Ne felejtsük el felnagyítani 30 százalékkal!

A kivágott sablon egyik felére jöhet a 2-3 réteg gyapjú, szappanos víz, simogatás, majd megfordítva, és a másik felén a széleket visszahajtva kiegészítjük szintén 2-3 réteg gyapjúval. Simogassuk, dörzsöljük egyre erőteljesebben. Ha összeállt, kivágjuk (én az egyik oldalon, középen keresztben vágtam ki), kivesszük a sablont és begyúrjuk… Végül gombot, akasztót varrunk rá, elkerülendő a pénz kiszóródását.

Jó üregesedést!

Negyvekilencedik hét - csütörtök

Gyűjtögetés

Ma pihenünk egy kicsit, kiszáradt kezeinket gyógykenőccsel kenegetve. Ma ugyanis gyapjúmentes nap van, a nemezelés egyéb mellékvágányait kutatjuk. Nevezetesen egyik kedvencemet: a gyűjtögetést.

Kétféle ember van: az egyik mindent eltesz, a másik mindent konokul kiszanál. Én az előbbi csoportba tartozom, amit szeretek a kézművességre fogni. Hiszen úgyis jó lesz még az adott mütyür valamire. Ez általában igaz is lenne, ha az adott tárgyat, az adott időben meglelném…

A gyűjtögetés részben tanult, részben genetikailag kódolt tevékenység. Erre akkor jöttem rá, amikor 86 éves nagypapám pesti lakását szanáltuk. Hát az maga volt a megtestesült kincsesbánya! Nővérem, aki a szanálós típusba tartozik, összeráncolt szemöldökkel, nagyokat hümmögve keresett magyarázatot a tonnaszám fellelt „lomok” létezésére, én azonban megértettem a papát. Mert én is olyan vagyok. Csak hogy ízelítőt adjak a gondosan rendszerezett gyűjteményekből, nekem a 12 egyforma és működésképtelen ventilátor, az 57 hiányos körzőkészlet és talán a szatyornyi öngyújtó szikráztató pöcök tetszett a legjobban. Hogy ezek mire jók? Semmire. De talán… Papám még az a háborús generáció, akik mindent eltesznek, mindent javítanak, és ebédkor a zománcot is kikaparják a tányérból, hogy egy csepp se menjen kárba. A fia, már egy szelídebb kivitelben, de hasonló kaliber. És én, bár sosem nélkülöztem, a lelkem mélyén megértem ezt a lázadást a pazarlás, szemétgyártás és „dobjukkimajdveszünkújat” szemlélet ellen.

Hogy mi köze mindennek a nemezeléshez? Csak annyi, ami az életünk egyéb szeleteihez. Nehéz rendet tartani a sok kincs között, de igazi elégtétel, amikor valamelyik tárgy, anyag, mütyür, vagy pöcök új életet kezd egy nemeztárgyban, és nem vész kárba. Ennyi.

Negyvenkilencedik hét - szerda

Lapozgatás

Tegnap megtanultunk gombócot gyúrni, ám ma laposabb vizekre evezünk. Sík lapot nemezelünk, ami elsőre nem tűnik túl izgalmasnak, de ez az alapja sok más nemeztárgy elkészítésének. Talán ez a legősibb forma, hiszen mindmáig ilyen – na jó, nem ilyen, mert sokkal hatalmasabb – nemezlapokból készülnek a mongol jurták, vagy a meseszép türkmén, kazah, török takarók, nyeregalávalók. És bár sejtem, hogy a KépíróKör tagjai közül viszonylag kevesen készülnek lóalkatrészeket és nemezsátrakat gyártani, azért egy könyvjelző elkészítése praktikus lehet. Meg kisebb is. Zsebben elfér.

Fontos fogalmat osztok most meg, és ezt jól véssük az eszünkbe, mielőtt a ráhangolódási procedúra után nekiesnénk nemezelni; ez pedig a fokozatosság elve. Nemezelni mindig finoman, légiesen lassan, már-már tétován kezdjünk neki, és az idő előrehaladtával kapcsoljunk csak magasabb fokozatra. A nyers erőt és a rakoncátlan muszklikat tartogassuk a végére! Tanácsosnak tartom a munka kezdetekor egy számunkra kedves személy, vagy élmény felidézését; a köztes szakaszban már gondolhatunk apróbb vitákra, nézeteltérésekre; de komoly, vállunkat régóta nyomó problémákat, dühünket és mérgünket a végső begyúrásra tartogassuk.

Nemezlap
1. Tervezzük meg a tárgyat és annak méretét. A nemez tömörödik, zsugorodik, nagyítsuk hát fel 25–30 százalékkal a formát és vágjuk ki egy kartonból.
2. Vékony gyapjúcsíkokkal mintát is „rajzolhatunk” rá. A minta alulra kerül; a végén majd megfordítjuk.

3. A gyapjút maroknyi tépésekkel, cserépszerűen fektessük le, három rétegben; a rétegek merőlegesek legyenek egymásra.
4. Szappanos vízzel itassuk át az anyagot.
5. Szappanos kézzel simogassuk; először finoman, ha pedig már nem csúszik el, egyre erőteljesebben.

6. Egy vászonba feltekerve, forró vizes fürdő után, minden irányból gyúrjuk át.
7. Ha elég erős és tömör, elkészültünk.

Jöhet a jurta!

Negyvenkilencedik hét - kedd

Gömbölygetés

Elérkeztünk nemezelő tanfolyamunk második napjához. (Úgy érzem, muszáj átváltanom többes szám első személybe, mert az „én” és a „te” ellentmond a nemezelődés alapelvének, az összegubancolódásnak. Legyünk hát „mi”!)

A ráhangolódás pillanatai következnek. Lehunyt szemmel, kényelmes heverő pozícióban ellazulva, gondoljunk a gyapjú melegségére, puhaságára… Váljunk eggyé a gyapjúval, halkan mormoljuk magunkban: bárány vagyok, szőr vagyok, nemezzé válok… Mindez semmiképp ne tartson néhány percnél tovább, és a világért se kezdjünk bárányokat számolni, mert könnyen elragadhat célunktól az alvás settenkedő, alattomos árnya.

Ezt követően a tervezés szakasza lesz soron, amihez nem árt némi inspiráció. Lássunk a szemünkkel, halljunk a fülünkkel, szimatoljunk az orrunkkal, és válasszuk ki a számunkra legvonzóbb ingert. Na, erre építhetünk. Hogy ez alatt pontosan mit értek? Hát azt, hogy ha nemezelni akarunk, nem érdemes túl sokat tervezgetni, csak hallgassunk az ösztöneinkre… Egyszerűbb, időtakarékos, és a csalódás sem akkora a végén…

Első tárgyunk egy gömb lesz. A gömb az jó. Az olyan kerek…és gurul… ennyi…

1. Száraz natúr gyapjúból szorosan formáljunk egy gömböt rétegek egymásra pakolásával; akkorát, hogy a tenyerünkben elférjen.
2. Színes gyapjúval mintázhatjuk.
3. Szappanos vízzel itassuk át, és kezdjük el finoman gömbölygetni a markunkban.
4. Ha a külseje már némileg összeállt, nyomkodjuk meg kicsit, mint a hógolyót szokás.
5. Ismét gömbölygessük, majd nyomkodjuk. Egyre erőteljesebben, merészebben. Tudni fogjuk, ha elkészült.

Az első képen én egy nemezelő tűt is használok. Ez a mintázásban segít, mert apró fogacskáival szurkálás közben összekuszálja a szálakat, így a minta a vizezésnél nem csúszik el. De elhagyható. Ha azonban némi woodoo szertartáshoz hasonlatos élményre vágyunk, szurkáljunk bátran. Csak közben ne kívánjunk senkinek rosszat.

Mély kilégzéssel zárjuk a nemezelés szent óráit.

Negyvenkilencedik hét - hétfő

Nemezelés lépésről lépésre...

...avagy, hogyan álljunk neki
szőrszálat hasogatni
egy fárasztó nap után...

Kedves Olvasó, egyhetes ingyenes online nemezkészítő tanfolyamomon ellesheted az alapfogásokat és az egyszerűbb fortélyokat. Csak itt, csak most, az Arnolfini Archívum oldalain. Kihagyhatatlan ajánlat...

Nemezelni jó. Akár irodában koptatod a széked, akár autót vezetsz, akár műfogsorokat csiszolsz egész álló nap, garantáltan kiváló kikapcsolódást nyújthat nap végén egy kis szőrkuszálgatás. Mert a nemez nem más, mint összegabalyított szőrszálak sokasága. Nem bonyolult folyamat, könnyedén megtanulható, na persze némi türelem nem hátrány.

A mai napon megosztom veled a nemezelés első és egyben elkerülhetetlen lépését, a hozzávalók beszerzését, illetve előkészítését.

Hozzávalók

• 1-2 liter meleg víz (amit még a kezünk elbír másodfokú égési sérülések nélkül)
• 125 gramm szappan (legjobb a ba.., de bármilyen más megfelel)
• 1 darab konyharuha, amolyan ócskább darab...
• Gondolomnyi gyapjú, ízlés szerinti színekben

Előkészítés
Veszünk egy bárányt. Ha durvább és erősebb nemeztárgyra vágyunk, rackát, vagy cigáját, ha finomabb, puhább nemezt szeretnénk készíteni, merinói juhocskát vegyünk! Hizlaljuk fel, etessük, itassuk, sétáltassuk. Fontos, hogy minél több időt töltsön a szabad levegőn, és legyen lehetősége friss, harmatos füvet legelésznie. Ha nem zargatjuk, hamarosan szép nagy bundát növeszt, amit évente egyszer, legfeljebb kétszer lenyírhatunk. Az én báránykám nagyon szép példány, és önnyíró, igaz elég sokáig tartott erre és a szobatisztaságra ránevelni.


Mosás, kártolás
A lenyírt bundát válogassuk át, majd áztassuk egy éjszakán keresztül, s enyhe mosószerrel mossuk ki. Végül kártoltassuk meg, hogy a szálak egy irányba álljanak. Kézi kártolóval – ami úgy néz ki, mint két kutyafésű – ezt magunk is megtehetjük, de ehhez az egész családra és úgy egy hétre lesz szükségünk... A kártolt gyapjút meg is festhetjük növényi festékekkel, például dió, vagy vegyi festékkel, azaz valamilyen erre alkalmas savas színezékkel. (Panellakók! Gyapjú készen is vásárolható...)

A gyapjú tehát készen áll. Az 1-2 liter meleg vizet egy tálba öntjük, a szappant egy tálkára helyezzük. A konyharuhát a víz és a szappan mellé tesszük. Folyt. köv.