Negyvenhetedik hét

::Honlap::Facebook-oldal::

Negyvenhetedik hét - vasárnap

[Nyomot hagyni]

Az információ áramlása napjainkban hihetetlen sebességű a világhálón keresztül. Valós vagy valótlan, hiteles vagy hiteltelen, szinte mindegy. Az elindító erkölcsi felelősségén áll, hogy milyen célzattal, gondolattal bocsát útjára valamit. A képi, zenei vagy egyéb alkotás területén egyaránt léteznek a szélsőségek.

Eddig közel 35 évet fordítottam szobrászatra, kimondottan szakmai kérdésekkel foglalkozom, nem politizálok. A valós környezet sokszor megkeseríti a közérzetemet. De hiszek a művészet erejében, és amíg szerszám van a kezemben, próbálok hitelesen dolgozni, nyomot hagyni. Köszönöm a figyelmet!

Negyvenhetedik hét - szombat

[Kitárulkozás és bezárás]

Valós, vagy virtuális? „Ahogy lent, úgy fent; ahogy kint, úgy bent!”

A tömeg kiemelését, áthelyezését alkalmazom szobraimnál, egy pálca segítségével. Ez téri kontextusban plasztikai elemet, szellemi értelemben pedig energiaáramlást szimbolizál. A forma felemelésével egyfajta lebegés érzetét is indukálom.

A fénnyel anyagtalanítok, s egyidejűleg kiemelem a forma valós és virtuális lehetőségeit; mindezt párom, Tundó Klára fotóival. Műveim szellemem kitárulkozásai, lelkem bezárása mellett.

Negyvenhetedik hét - péntek

[Érteni és érinteni]

A spirál mindenhol megjelenik életünkben, a DNS lánctól a kozmoszig. Az építőkövek a mai ismereteink szerint azonosak mindenhol. Mindig is érdekelt a mikro- és makrokozmosz világa, összefüggéseik, esetleges átjárhatóságuk, s ezek képi, plasztikai megjelenítései. Szobraim, képeim folyamatos kérdésfeltevések környezetem és magam számára. Azt mondják, ha valaki tud kérdezni, akkor már közelebb tud kerülni a válaszokhoz is; ebben csak reménykedem.

Csak gondolatban, tehát virtuálisan tekinthetek be az univerzum nagyobbik felébe, legyen az parányi, vagy óriási méretű is. Csak a „valós” közvetlen környezetemmel érintkezhetek. A világháló akármilyen közel is hoz számtalan valóságot, mégis csak virtuális! Megérteni ésszel, megérinteni pedig szívvel, lélekkel tudom azt. Nem baj, hogy csak virtuálisan.

Az élet, ami talán valós, legyen az bármilyen is, boldoggá tesz!

Negyvenhetedik hét - csütörtök

[Ismétlődések]

A repetíció a formaalakítás, képalkotás területén ugyanúgy létező fogalom, mint a zenében. A vizuális művészetek területén viszont sokkal óvatosabban szabad ezzel az eszközzel élni, mert könnyen öncélúvá, ornamentikává, díszítőelemmé válhat. A szobrászatban csak igen puritán módon nyúlhatunk ehhez. Jómagam csak hármas, nagy ritkán ötös ismétlődésekkel élek. Ha ezen túllépek, akkor már perforált elemnek illesztem be. Nagy mesterek – Moholy-Nagy László, Nicolas Schöffer, Dargay Lajos – öröksége, iránymutatása késztet erre.

Az ismétlődés, modifikálva, a természet, a világegyetem sajátja is. Minden rezeg, mozog, terjed, árad. Folytonosság! Ennek van csak értelme a valós és virtuális világban – térben és időben egyaránt!

Negyvenhetedik hét - szerda

[Fény és idő]

A hajlításokból, térgörbületekből adódóan homorú és domború tükrök alakulnak ki egy formai világon belül. Így a miniszobor virtuális tömege és a formák által körbeölelt virtuális terek a fény és a csillogás hatására zavarba ejtő vizuális élményt adnak. A plasztika valós tömege, vagy a virtuális élmény, a tükörképek, a fények a görbülő síkok látens képei csak a megvilágítás segítségével kelnek életre. Az árnyékok szerves részei az alkotásnak. A megmozdítás által filmszerű hatást érhetünk el, a kinetikus művészet határkövére léphetünk. Az anyag és az anyagtalan határa elmosódik. A fény kizökkenti az időt.

Negyvenhetedik hét - kedd

[Valóságok]

Gondoljunk bele, hogy a tér és az idő fogalma mennyire valós, vagy virtuális?! Ezek valóban átjárhatóak, mint a Mátrix című filmtrilógiában? Mi mire hat, s mi mire hat vissza?! Stephen Hawking vagy Roger Penrose gondolatait követve megijedünk, vagy fellélegzünk.

Az alkotás számomra kinyit egy kaput, felszabadít, hogy meg tudjak élni olyan dolgokat, amelyek talán virtuálisak, de az enyémek, tehát valósak. A hétköznapok valósága ritkán tud oly könnyen élhető lenni, mint a magunknak teremtett valóság. És akkor még nem beszéltem a buddhizmus, vagy más vallások gondolatairól.

Kívánok mindenkinek boldogan élhető valós vagy virtuális közösségeket, ahol lebonthatják a határaikat, s megélhetik azt, ami fontos számukra ebben a földi valóságban!

Negyvenhetedik hét - hétfő

[A negyvenhetedik]

Ma töltöttem be 47. életévemet. Ebben az évben 47 miniszobrot és 47 kis grafikát szeretnék létrehozni.

Mindig fontosak voltak számomra a számok. Különös hidat jelentettek a matéria és a virtualitás között. Közel 12 éve találtam egy szabályos körgyűrűt, az anyagi világban; amit aztán harmadoltam, feleztem, negyedeltem, görbítettem, hajlítottam, nyújtottam, átfúrtam, felfűztem, megcsavartam, így a síkból tereket, virtuális tereket, tömegeket, virtuális tömegeket hoztam létre. Különös játéka az életnek, hogy számomra ez az ideális tárgy, forma egy ténylegesen virtuális adathordozó, a számítógép merevlemeze. Mérete az „ősi” 36 centiméter átmérőjű mágneslemeztől a mai pici 8,5 centis átmérőjű krómozott lapokig terjed.

Ma ezt a három szobrot készítettem. Furcsa, hogy az ipari hulladékot újból a szellem szintjére lehet emelni.